11/29/2014

03

Mindjárt kezd a Dreamhack CS:GO. Tegnap leltem fel teljesen véletlenszerűen, azt hiszem jövőre felkészülök ezekből az eseményekből. Nagyon erős, pozitív nosztalgia-érzést hordoznak magukban. Szórakoztatóak, főleg ezeken a, nedves, téli, napokon. ~Tovább viszem a ~~tradíciót. ; Végtelen lehetőségek kora ez. Mint valami midikontroller, faszom. Erősen töprengek, hogy el kéne adnom. Emlékszem, amikor megvettem, még örültem is, hogy nem szintit vettem. Hát most nem örülök. Most jobban örülnék, ha szintim lenne. Analóg. Azzal dolgozhatnék, ami előttem van, tekergetem a potikat, húzgálom a csúszkákat, kézzel, nem kurzorral, történet vége. Még ha csak haladó billentyűs sem lennék, legalább relatíve tudnám, mit csinálok. Analóg srác vagyok egy digitális világban, mint Hank Moody. Sok sor, nagy macskaköröm. Kicsit ki vagyok idegileg, a testem tehet róla, nem én. Gyakorlat. Még egy analóg tape recorderrel is el tudnám képzelni magam, egy analóg keverővel meg pláne. Nem feltétlenül a hangzás miatt, egyszerűen csak barátságosabb, valódibb. Könnyebben meg tudnám tanulni. Ezek a digitális dolgok túl komplexek számomra, jelenleg. Ridegek, műk.

"Narcissus szerelmes lett saját képmásába, mert összetévesztette valaki mással.
Jack beleszeret Jill róla alkotott képébe, mert összetéveszti önmagával.
Jill nem halhat meg, mert akkor Jack elveszti önmagát.
Jack féltékeny, ha Jill bárki más képét tükrözi vissza.
Jill torzító tükre önmagának.
Jillnek el kell önmagát torzítania, hogy önmagát torzítatlanul lássa.
Hogy a torzulást helyrehozza, kitalálja, hogy Jack torzító tükre torzítja el az ő torzított képmását.
Azt reméli, hogy saját torzítása a Jackével torzítva önmaga torzítatlan képét adja - anélkül, hogy magát el kéne torzítania."
R. D. Laing - Gubancok

Ha majd elkezdek dolgozni, minden hónapban veszek egy könyvet, még ha nem is leszek olvasós hangulatomban. Ez biztosan köztük lesz. Mint leveskocka a vízben.
Beizzítottam a soundcloudot. Hangfelhő. Poén szinten. Aztán közben evezek tovább a, hmm, "kísérletezésben", már hang ügyileg.

11/28/2014

02

Lélekben már be vagyok baszva. Pedig egy darabig nem iszok.
Dennis 500 alkalommal verte ki a farkát nővel létesített szexuális kapcsolatot. Vagyis, már 501. Nem mintha nem fantáziálnám, hogy ha sok pénzem lenne az albérleti létben, akkor milyen fasza prostikat rendelnék, mondjuk havonta egyszer, de ettől függetlenül az ugyanúgy a faszrántogatás lenne. Na jó, talán egy-két emlékezetes párbeszédtől eltekintve, de ez visszafelé is működik. Talán ezért is lennék a prosti oldalon, nincs semmi felesleges baszakodás, húszezerért át adhatom az irányítást a bennem rejlő állatnak, és adnék neki még ötezret azért, hogy úgy tegyen, mintha élvezné, hogy sikítson bazmeg, bele a fülembe, hogy fájjon. Mintha élete kúrása lenne. Persze nem kell semmi elvetemültre gondolni. Amúgy meg, mit számít. Mit számít ez az egész geci. Épp ez a lényeg. Fejben már rég vége annak a harcnak, hogy most akkor mi számít, meg mi nem. Te harcolsz még? Vagy... már? Szóval, igen. Belepillantottam ebbe a fostócsába, mert P annyira tolta, gondoltam relevánssá teszem magam. Mert ugye, az agyad csak akkor mossák, ha hagyod, nem elég pusztán csak beülni a tévé elé, butuskának is kell lenni. Tárcsázni. Na jó.
Egyre kevésbé idegesít, mindez. A gyakorlat most a lényeg. Hogy hivatalba kellett mennem, és ideges voltam emiatt, már napokkal előtte, amikor tudom, hogy akár helikopterezhetnék is a pöcsömmel, annyira nem számít, legfeljebb nem kapok támogatást, na és? Mit számít. Az sem baj ha éhen halok, mert helikoptereztem a kis pöcsömmel az önkormányzatnál, miközben szartam az egészbe. Ennyi. Kész.

Azt hiszem ennyi év után elértem egy új fázisba blogolás terén. Most már látom, hogy tartok valahova, igen, akár el is kezdhetném terjeszteni magam. Ugyanis, használtam a akjsdghksgh opciót, tehát az áthúzást. 5 év után, új feature. Új közlésmód. Ez igen. Ez kontent. Ez.


11/27/2014

01

Galambfos bingózok, mint valami állat. Közben persze majd elalszom. Ez már az ötödik alkalom. Az elvesztegetett időt nem tekintve legalább ingyen van, és persze kacagtam néhányat közben. Egyszer már volt négy az ötből! Majdnem nyertem egy ingyen fejhallgatót, mert hát, azt nyerhetsz. Ki lehet mosni, ha lefosna egy galamb bandukolás közben. Az Urbanears így promotál. Öregszek, vagy mi a fasz?

Nem tudom. Gondolom elértem abba a szakaszba, ahol már nem tudni kell. Biztosan ez a baj. Visszatértem a zenéléshez, bár leginkább csak hangzásokkal próbálkozom. Találtam egy-két faszát mostanában, vettem is fel velük hangokat. Talán újra be kéne izzítani a soundcloud-ot, bár, sok értelmét nem látom. Még ha anyagiakból és időből meg is oldanám, hogy mindent egyedül vegyek fel, és csináljak, valahogy, nem tudom. Szar, hogy mindent megosztanék. Miért zenélnél egyedül, ha zenélhetsz ketten, vagy hárman.
Megint visszhangzok a saját fejemben. Erről van itt szó. P múltkor konfrontált, bár nem emlékszem pontosan, mert mindketten be voltunk baszva. Valahogy úgy volt, hogy én miért nem mesélek magamról soha, vagy hasonló. Aztán rájöttem, hogy nem is létezem, mert belőlem csak annyi van, amennyit éppen gondolok, vagy érzek, azt hiszem. Vagy nem. Fasz se tudja. Egy haverom talán kimegy amerikába. Lehet ott is tudnék élni, pedig ott sosem akartam, legfeljebb menni, nagyon egy helyben lenni nem. Pest valahogy... ja.

Mostanában mixeket tolunk 8tracks-en. Ennek keretében volt szerencsém megismerni Mac DeMarco-t, aki akkora karakter... amekkorát nagyon rég nem láttam már. Elég nehéz nem szeretni. A videoklipek és az interjúk egyaránt fantasztikusak, a zenéről nem is szólva. Olyan, élettel teli, igazi, megmásíthatatlan. Kurvajó. Már 5 napja csak a Rock and Roll Night Club, a 2, és a Salad Days albumok szólnak. Ilyesmit elég kevés zenei formáció hoz ki belőlem, őt hallgatva abszolút azt mondom, hogy érdemes volt megszületni. Sírni tudnék, annyira jó. Egy ilyen albumban szeretném leélni az életem.


11/23/2014

Boldog ötödiket.

Tudom, rád fért már.