12/25/2014

07

Igazából már vége az évnek. A szokásos szenteste utáni üresség már megvan. Tök jó, hogy nem toltam el idén is harmincat italra. Szerintem még jövőnyáron is azt szopogattam volna. Volt itthon pálinka, az események után késő este ittam egyet. Aztán eltelt félóra, és ittam még négyet, hátha, de aztán semmi. Kijózanított. Pedig minden italt a számban tartok pár másodpercig, nem tudom miféle szokás ez, de így nagyobb ütést remélnék. Pláne ha valami ennyire összehúzza a szád, már a szó szoros értelmében, nem úgy, mint a vodkánál, amit igyekszem hamarabb lenyelni, minthogy az íze által a gyomromban létrejött okádás felérjen a torkomig-féle szájösszehúzódás. Ezek igazán karácsonyi írások. Igaz is. Boldog Karácsonyt!
Hamarosan visszapakolom a retro írásaim, csak még nem ért véget a cenzúrázás. Azt hiszem előreugrok majd picit, hogy megsejtsem mikor kezd az év beindulása. És hogy vajon minden évben leírom-e, hogy az adott év volt a legszarabb év. Remélem nem, mert ez garantáltan a legszarabb év volt. Persze nem. Vagy nem tudom. Volt jó bőven, csak a stáblista mégis rossz érzetű. Lehet azért, mert jó volt. Szilveszterig megálmodom.
Azt susogták, hogy tavasszal elfogynak a Szigetbérletek. Picit aranylövés szaga van a dolognak. Majd minden kiderül. Legfeljebb megnő az éves büdzsém.

12/19/2014

06

Piszkozatok tömkelege. A nem-mozgás. Hát nem érdekel már a világ? Rég hallottam rólad. Ja de nem baj, majd ha jön a jó idő, és hozzák a jobb időket. Bocs most dolgom van. Legyünk vagy hárman, tudod milyen vagyok. Menni kéne, ha másért nem, hogy utána legalább hazaérhessek. Csak ez legyen meg, ennyi maradt az otthonból. Persze nem rágni magad, hisz minden csak a pillanat. Ha nem szidom talán megmarad. Megyek beváltom a vízióimat. Váltakozok, formákat öltök, növök. Esténként azt képzelem embereket ölök. Ha majd megint meghal, legalább ne szülessen újjá. Még mindig ugyanazt meséli. Milyen csendes minden. Ez a nem-mozgás. Pedig semmi sem áll, minden folyamatos. Még az ugyanaz is mindig más, az újabb körök egyre koszosabbak, sötétebbek. Na jó, minden rendben, csak nem látok a képektől. Csend van.

Régóta nem tanultam új számot, mert valahogy minek. Aztán gondoltam gyorsan megtanulom ezt. Tök jó játszani. Kár hogy énekelni nem tudom közben. Ja meg hepi karácsonyt.

12/08/2014

05

Rég volt, hogy megbántam bármit is. Igyekszem elkerülni az olyan lépéseket. Ezek az elbeszédülések, heh. Amikor már arra sem emlékszik, miért haragszik. Sokadjára is, kiábrándító ez a világ. Gyűlölünk, és meghalunk. Pedig, ha felülkerekednél önmagadon, egy pillanatra legalább. Az már elég magasan van ahhoz, hogy látszódjon. Tiszta vicc, mi, meg hülyeség, ostobaság. Fárasztóak az emberek. Fárasztó, hogy néhanapján foglalkozom ezzel, mert mégis, mintha ez adná a velejét. Hogy legalább.
Az én kezem most nem áll rá semmire. Látom ez sem volt igazi.
Bezzeg régen.
Kicsit mintha összezavarodnék, pedig nincs olyan, hogy egyszerű, vagy bonyolult. Minden csak van, mi meg rálátunk erre a mindenre. Ezért tűnnek a bonyolult dolgok egyszerűnek, miután megértettük őket. Mert valójában se nem bonyolultak, se nem egyszerűek. Csak vannak. Mi meg ráláthatunk. Bár ennek semmi értelme. A mindset.
A mindset.



12/01/2014

04

Mindjárt ki****** ******* ** utcára. Damn boy-o, what a story-eh. Internal affairs. Gondolatban még nem tudom ezt az elmúlt két hónapot felgöngyölíteni. Szóval a reggel megkapott dokumentáció kiváltotta reakcióimat ehelyett favágással vezetem le. Ja meg kezdek félni az alvástól. És sokszor álmodom. Mintha valamelyik párhuzamos univerzumban élő énembe tekintenék bele. Most például egy kis kikötőbéli elhagyatott romos könyvtár padlásán ittunk, és gyermekded gondolkodásommal magyaráztam, hogy mennyibe kerülhet az a húszcenti vastag orvosi könyv. Aztán meg a kezembe vettem egy másik könyvet, mint szép emlék, aminek valami Coelho forma borítója volt, viszont biztosan nem az, és x mondta, hogy ez igen, azt ő maga is preferálja, az egyik kedvence, és hogy az író nagy mester. Mindezt felhővel szűrt őszi okkersárgás napfényben, miközben langyos szellő simogatja fákat. Vajon ő is átnéz néha? Meseszép kis mese mindez az egész. Mindjárt jön a karácsony. Bordák és keveredések. Egyébiránt, nem töröltem semmit, csak levettem innen, a többi a merevlemezen múlik, én fellélegeztem, és blogspoton keresztül tanulok célbaszarni úgy, hogy közben nem célzok. Mily jelentéktelen. De úgy igazán.


-Nem kérsz egy kis levest?
-Reggelire só meg meleg víz? Menj már a picsába!
Családi quickscope.