12/30/2015

41

Csak ismételném magam.

11/15/2015

40

2015-ös digitális balfaszok, gyűlölködők, és terror.
Eskü, most már tényleg. A világ megérett a pusztulásra.


11/05/2015

39

Cigány tyúk. Folyton csak a vetítés. Szárít a fény. Az alszín tovább fakul. Mint a gyötrődés: majomidomár vagyok. Pedig általában az idomár a majom. Rossz példa, hiszen a majom az kedves állat. Mint a bárány. Vagy nem is a bárány, inkább a birka. Vagy mindegy. Ugrik, dobbant, nem ismer, rám ismer, megismer. Egy ilyen komoly állás után egy komoly ülés. Lehetne. Tábortűz, félmeztelen szárítok. Itt kitavaszodok, és közben megőszülök, a fejemben már most a nyár jár, belül tél van, mindig. Miért vagy bunkó, ez nem te vagy, szebben is mondhattad volna. A hangsúly volt bunkó, vagy amit mondtam? Lépésre bomlás. Tagadás. A sehova nem haladás. Ízléstelen ragrímek. Nem baj. Az állat legalább örül az embernek, szóval ja, rossz példa.

10/17/2015

38

Idén sem lett sűrűbb az arcszőrzetem. Elő lettem léptetve, közalkalmazott vagyok. A helyettesítő orvos már oltott is: "protekció, mi?" Az őszinte részt értékelem. Mi sem változott. Az ülés jobban szorít, légzsák nincs. Komótos robogás. Irreleváns tapasztalás. Oldódás. Lássátok javaim.
Gondolom számolni már szinte egyáltalán nem tudok, viszont egyre pontosabban saccolok. Mostanság többször tévedek, ám egyre könnyebben veszem észre, hogy tévedek, és egyre könnyebben békélek meg a tévedéseimmel. A démonaim rájárnak a szókincsesládámra. Az álomporom elhordja a szaridő. Máris a konklúziót keresném, pedig minden adott, és magyarázza magát. Jonnyék a müpában, menni kellett volna. +1 nagy bölcsesség, mint régen. Az előbbi, se. És megint, lábnyomról lábnyomra. Sokszorozódnak a mellék. Csak nézek ki a fejemből, mint akit átbasztak a garanciapapírral. A majori árkok. Igazi magyaros komédia és dráma keverék. Felelésnél már vérzik, pedig biztos nem az eszével borotválkozott. Süppedt, tespedt. A földön precízen elhelyezett lantok. Kattogásra kattanás. Brutális érdeklődések, végeláthatatlan faszomozás. Már majdnem józanra röhögtem magam. Áhde, nem-nem. Bűnöző az én szívem választottja. Árvíztűrő tükörfúrógép. Öregszemek. Konkrétumokat kérjük kerülni.

9/09/2015

37

Ettől fullra 15 évesnek érzem magam.

Mint a time to pretend, meg a shoot the runner.
Tök jók ezek. Nem tudhatod, de mégis tudod. Az ilyen "nem is lehetett volna másképp"-ekre mindig szívesen nézek rá. Végtelen forrás. Egyértelmű volt, hogy benne lesz. És persze már az első hangtól leesett.
Ez mindig így volt.

9/07/2015

36

Ez gyorsan rám-öregedett. Egy ezilyen helyett kivételesen szeretnék inkább nem levonni bárminemű következtetést. Ennek következményeképp nem törődni a következményekkel. A hétvégén igen gyakran használt "majd jövőhéten" kifejezéssel igencsak hasonlatos a hét közben (általában azon a bizonyos "jövőhéten") elhangzó "majd hétvégén" szófordulat. Ettől függetlenül még lesz háború. A margarin meg rákkeltő. A lényeg elé egy csipetnyi életkép, ebben a(z) (élet)képtelenségben, mire rájöttél, persze csak ízlés szerint. Haladunk, haladunk, de nincs meg a fordulat. Elméletben boldogabb sem lehetnék, ha képtelen vagyok. Gyakorlatban meg helyet cserélnek azok a lényegtelen dolgok, amivel sajnos már csak próbálom kifejezni magam. Legalább a vesszők beégtek, ha a geci vesszőket nem a helyükön tartanám, egy buta biztosan butának titulálna. Már asse tudod mi van, annyira durva ez az egész, hogy még egy fél se, pedig félnek is sok lenne. Szóval igazából lövésem sincs miről beszélek, amikor azt mondom "nem érdekel". Egy biztos, megettem volna egy harmadik szelet kenyeret is, ha nem állsz neki migránsozni. Düh, gyűlölet, vaníliás fagyi. Majd kimegyek a boltba, ha sötét lesz. Ha úgy érzem, kezdem elveszteni a józan eszem, általában a dugásra gondolok. Gyakran beválik.

8/27/2015

35

Night swimmers. Kár, hogy ez nem tavasszal jött. Így most olyan ez az ősz, mintha tavasz lenne. Bár a nagy önirtásban azt mondom, nem tudom, számít-e, melyik faszom évszak van. Szóval a leak nagy úr, bár kifizetném, csak félek rászoknék. Az meg nem tenne jót. Jó tudni, ez a helyem hol van, meg persze azt is, hogy mennyire nem játszik közre. Mindenről tudni egy kicsit. Nem olyan jó, hogy az egész kép éles, azt sem tudom, hova nézzek. Jobb egy erős fókusz, a többire meg szarni, ja. Nem kell több egy visszaemlékezhetetlen átszellemülésnél. A legjobb egyben a legtöbb, nyilván. Tehát hiába irtózol, még a leghétköznapibb gyomok is visszanőnek. Mint ezek a legek. Fel sem tűnik, mikor mi ég belém. Már-már szerencsés, hogy idén a jó jobban izzott. A sóhajok meg csak oltják: hogy mennyi minden milyen jó lenne. És épp csak annyival játszok rá, hogy én is elhiggyem. Pedig azt még én is tudom, hogy ha semmi nincs, akkor minden van: mindig, megint. De tényleg. Valami kisváros, kisváros hátán, az is van, ahol csak annyira széles a sávom, amennyire kell, az agy meg egyfelé lát. További beállítások. Nem csak a pontokat jegyzi, hanem folyamatos. Pipa.
Már el is múlt.


tattaratara tattararara tattaratara tarararrara (dudumdudum-dum-dum) tattaratara tattararara tattaratara tarararrara tattaratara tattararara tattaratara tarararrara (dudumdudum-dum-dum) tattaratara tattararara tattaratara tarararrara (dudumdudum-dum-dum) tarararrara tattaratara tattararara tattaratara tarararrara
[play] [repeat]

8/25/2015

34

Sokáig azt hittem, hogy megborotválkozik, de a bread az kenyér. A háromból négy hét lett, lassabb halála a nyárnak, meg nekem is, ha úgy vesszük. Tegnap volt egy Foals kjúené, és Jimmy válaszolt, két retardált kérdésemre is. Az a baj, hogy fáradt voltam, és nem tudtam, hogy lesz ilyen, szóval nem jutott jobb eszembe, de örültem, mint egy állat(gec pedig kérdezhettem volna egy-két jazzmaster-related dolgot). Igazi fanboy vagyok, pedig amúgy nem, de eléggé. Bírom az ilyen eventeket, tök fasza dolog tudni néhány hétköznapi dolgot a zenészekről, akiket bírok. Így valahogy még jobban bírom őket. És furcsamód a zenéjüket is. Jó látni a karaktereket a muzsika mögött. Mac Demarco sem jött át annyira, amíg véletlen bele nem botlottam néhány interjúba, utána értelmet nyert minden. Bár ott amúgy is értelmet nyert volna. Hm. Kerekebb ez így.
Hiányzott az életemből valami akusztik cucc: Sufjan Stevens - Carrie and Lowell. Szerintem kihagyhatatlan albuma az idei évnek.

A névnapi epres milkámat zabálom.
Az orvosom szerint olyan fejem van, mint akinek nője van. Mondjuk néha tényleg.
Fullra ki vagyok égve.

8/23/2015

33

Zárt osztály. Meghaltok.
Gyakorlatilag három hete nem dolgoztam. Kibírtam volna, ha mondjuk még vagy három évig tegnap van. Élet. Nézzétek meg a Kung Fury-t, youtube-on is fent van, trash magyar felirattal, szerintem kurvajó. Aztán elvileg most megyek és elszívom az utolsó cigimet. Jó lenne betartani, nem úgy, mint általában, főleg hogy itt fűt az ősz-nosztalgia, és kajak lelkiismeret furdalásom van, amiért ilyen... huh. Néha még gondolok rád.

kibaszta?
a Foals valahogy nem tud hibázni

8/16/2015

32

Még elvárnád, hogy érdeklődjenek irántad? Hah.
Otthon, máris. Ennyire még soha nem kavarta meg a gyomromat. Szívesebben feküdnék még a sátramban, mondjuk lázasan, mozgásra képtelenül, az is jobb lenne, mint itthon. Bármit. Fasz. Elindult a süllyedés, és amíg van bennem jóérzés, tutira nem áll le. Jelenleg ez a legszomorúbb település a világon. Kietlen sivatag, száraz vér ameddig a szem ellát, kénszag.
Szar, hogy csak így működik a gép. Több életet élni. Nem adok magamnak időt, hogy kiélvezzem, utóhatásként. Mit akarok én még? Egyből tovább vagyok. Pedig ez volt az egyik legjobb Sziget, ha nem a legjobb. Még vége sincs, de már vége van. Még a komfort sem boldogít, a tisztaság, a főtt étel, hogy letehetem a seggem szarás közben. Semmi. Ködös. Milyen már az, amikor időt adsz magadnak? Pór egy nép ez. Szóval, ja, lepergett. Minden. Jó lenne úgy önkifejezni, mint régen, de ez fasz duma. Éltem. Meg amúgy, fejlődöm. Jó pap holtan is tanul.

Egyébként, az agyam megolvadt, a szívem pedig le, végre. Túl sokat az sem bírt volna, meg néha a hűtőt sem árt. Ez akár egy proto/pre-pisti referensz is lehetne.

Hiányozni fognak. Hiányozni fog.
Hiányoznak. Hiányzik.
zíget

Gyermekded énem.

8/04/2015

31

Azt hívják, akire igény van, és erre van igény? Kajak ennyire öreg vagyok, vagy mi a faszom?
Youtube nézettség? Meg bunkó fbbetyárok által szarral telerecskázott kívánsággép? Give me a fucking break bazmeg. Ezektől megy a világ előbbre. Sobkeefaszom.

8/02/2015

30

Több mint két hete nem cigizek melóban, és majdnem itthon sem. Voltam párszor futni, fitter happier, more productive, rohadtul büdös a Zagyva. Ital. Sokadjára hánytam, emiatt félek a Szigettől. Múltkor kicsit ráfröcskölődött az egyik nadrágomra, azóta is itt pihen az egyik dobozon, mindig elfelejtem kivinni. Legalább nem büdös, mint a táskám. Azt hiába sikáltam, néha még mindig érzem rajta a gyomorsavviszkimikszet. Amúgy nem vágom a lineupot. Az OTP nem adott kölcsön, mert túl keveset keresek. Pedig azt mondtam, hogy soha nem veszek fel. Le már adtam. Legalább egyszer valamiben egyetértettem a többséggel - go home. Nincsenek ingerek. Elfelejtettem hova tettem. Jön az ősz, szintén. Elvárások. Csendes év. Hídemelés. Gyenge kéz. Comfortable, not drinking too much. Getting on better with your associate employee contemporaries. Háh.

7/09/2015

29

Jólesne leegyszerűsödni, anélkül, hogy észrevenném. A konklúziók éve. Szarnak lenni szar. Úgy tűnik, olykor-olykor szomorú dolgokat mesélni magadnak igazából nem panaszkodás. Megszabadulás. Jobb, mint elhinni, hogy nagy bűvész vagy. Ennyi kamut még nem baszott a világ, esetleg én aludtam keveset. Már nem tudom eldönteni. Még csak a döntés súlyát sem érzem a kezemben. Annyira most vagyok, hogy ezen már túl se van. Az év fele lement, de idén még messziről sem ittam eleget. Ezzel sem vagyok egyedül. Megnyugtató tényezők. A gondolatismétlődés pontlevonással jár. Mindig csak más, meg a lenyűgözés, pedig ott van benne, és egyből visszakúr, mert a nyűg rád megy le. Remélem ezek a legnagyobb hullámok, már így sem érdekel, mi van a horizonton, vagy túl, csak reflexből kínlódok, hánykolódva, a fentnek is a legalján.


6/28/2015

28

Bocsátani. Újra felsírtak a homofóbok. Szar egy életem lehet, de a mocskolódás jobban megindít, mint az egynemű házasság. Persze engem a heterofóbok is fel tudnak baszni. Mert állatokból is van okosabb, meg butább, aztán igyekszem nem megvetni egyiket sem. Kár, hogy nem emlékszem, mikor láttam először egynemű párt. Bár kölyöknek nem voltam egy észlény, akkor sem hiszem, hogy bármi is járt a fejemben. Mert mi a faszért érdekelne ez engem. Csak addig volt közös témánk, amíg ki nem derült, hogy meleg vagy. Kevés ilyen önzetlen, megértő embert ismerek, szinte másokért élsz, aranypolgár, de meleg vagy, szóval egy szar alak vagy, maga a fertő. Meleg vagy, szóval tuti nem lehetsz olyan jó ács, bolti eladó, vagy építészmérnök, mint ez a hetero itt. Szóval ennek így kéne mennie? Emeljem a szexualitást minden más főlé? Ja várj, hogy hogy magyarázzam el a fiamnak, amikor egyneműek csókolóznak a játszótér mellett? Még kölyköd sincs, de már kibújnál, mer ez nem kell, maradsz inkább az icebucketnál. Mert, hogyan magyarázzam el mondjuk a háborút? Vagy azt nem kell? Mert én sem éltem meg? Én már ebbe a civilizált, szabad, békés Európába születtem, aztán gondolom a call of duty majd dolgozik helyettem. Bár mondjuk szétrobbant emberi testeket könnyebb megemészteni. Nem vagyok prűd, de egy kölykökkel teli játszótér mellett csókolózni még heteroban is para. Vademberek, nem változunk soha. Persze, hol is lennék én enélkül, utalás az egyenlőre. Utálás, egyelőre. Megint egyre inkább úgy csúszik ez az élet, mint a vodka; az üveg szép, az íze szar, főleg így kísérő nélkül, és ha olyanom van, még a gyomromat is basztatja. Pedig még csak nem is keserű.

Kérni nem kell, magamtól meg tudok.


although i'd love to walk you home

6/17/2015

27

Itt már őszintén sem lehet beszélni, nem hogy az igazat, amit mondjuk nem is tudok, meg nem is érdekel. Mondjuk tudnék ennél jobbat, meg van aminél nincs, de legalább nevetni jól esik. Egyre kevésbé féltem a seggem. Jut eszembe, mikor lehetett? Mondjuk ez azt hiszem rajtam múlt. Meg múlt is el. Bírod a színészt, csak nem vágod a szerepet. Ha tudnád, mennyit nevetek.
Szóval tényleg nem változik semmi. Talán először, hogy egyáltalán nem keserű. Ugyanarra máshogy látok rá. Megvan a köröm. Mindig azt hittem, hogy ugyanott végigsétálni sosem lesz ugyanolyan, mint legelőször, de leginkább csak sosem néztem rá másképp. Van, akire már nem is tudok.
Ez az én dobolásom, amikor úgy csinálom, mint D iskola után. Ha egy spangli van a kezemben, abban több a szív. Hiába újították fel a Hávolyt Mhárihov utat, még mindig vágom, csak magamat nem látom, ahogy sétálom. Szóval, öhm. Igen.


6/13/2015

23

Sokadjára is vágom, hol lakott az Isten. Csak a történetek. Meg hát, tanulni, megtanulni, hogy ne remélni, hanem inkább tudni, és ne csak tudni, hinni. Vagy inkább egyik sem, mer minek. Időm mint a tenger, meg eddig is ennyi volt, meg hát, leginkább ennyi volt. Sosem változom. Szóhoz sem jutok. Megint elkezdtem. Ja, meg amúgy, tizennyolc lettem. Már ki sem mondom, hátha.


6/06/2015

26

Ha leejtenéd, nincsen para, feladom. Ez már a huszonegyedik százasom, nem arra megy, amerre én akarom. Meg én sem nagyon, lassan huszonhárom, nem sietek, de nem fog a fék. Ma sem tettem semmit, mégis sajnálom, pedig aszondják a határ valami csillogós ék. Hátra állíttat, hátha átsiklasz, igazi áligaz, ő is állig az, máris ásítgatsz, kár is állni azt. A tizenháromból még van egy darab, ha a sorok közét olvasom. Maradnék, csak fáradok, lassan elalszom. A tizenhá meg a huszonhá biztos nem ugyanaz a rom. Bár nem tudom, mit töprengek, igazából leszarom.

Hagyd azt a faszt.
Reexploration.

5/24/2015

25

Kihagytam. Nem tudom, hogy azt hittem, hogy már minden megvolt, vagy inkább csak elfelejtettem, hogy vannak itt más dolgok is. Oldschool ez, szóval az utóbbi, bár biztos a kedv is játszott. Nem kéne mondani, hogy mikor nyúltam utoljára, meg hogy mihez. Majd beindul minden, aztán ha beindul, nem fogom úgy érezni, hogy ennyire pörög az óra, mint mondjuk most. Ez csak talán ilyen ál, igaz, nem érzem, hogy küszködnék. Vagy akkor inkább most lehet az, hogy körbeértünk, csak ez ilyen nagy kör volt. És csak ránézésre kör, meg mindegy. A belseje üres, kitöltetlen. Kocsmáznék egyet hetven, nyolcvan éve, mondjuk itt, Európában. Nekem bazmeg ez a mániám. Akkor még másfajta trükkök voltak. Most meg már trükkjeim sincsenek. Ez a baj, ha van. Vagy ha nincs, ha van. Azvagyva, amit elhiszel. Én meg próbálom nem öregnek magam. Gecire abszurd.
Gyerekkoromban azért szerettem a Frigyládát a legkevésbé, mert az volt meg a legszarabba' kazettán. Kár, hogy ilyen filmek már nincsenek, amiben még a hibákat is öröm nézni. Vagy vannak. Próbálnám nem megnézni többször, de muszáj. Kár, hogy a Star Warst is már tudom fejből, mer így minek nézzem meg. Elég rágondolnom. Talán ha valahol máshol nézném meg, az másmilyen lehetne. Bár akkor elvileg ha máshol lennék, én is másmilyen lehetnék. Igaz, csak neki, ha lenne olyan. Nincs. Ha lehetne, se, mert nem lehet, és ez a lényeg. Ilyet se most éreztem, tehát nem is most nem fogok.
Jó volt kölyökként a kazikat pakolgatni. A te kölyköd huszonéves nosztalgiája majd pont olyan lesz, hogy azt kazettán nézném.

Amit eddig megtudtam, az mind megvan még, attitűdöstül, minden faszom, de ritka alpári szar dolog mostanában elviselni ezt az egyedüllétem.

5/22/2015

egynap

A nagy lavírozás közben, "nincsen veszély, csiga, nincsen veszély, most az ujjam a szemedhez ér
mindenki fél, csiga, mindenki fél, hátradőlni csak istennek ér".
A dohányos hengerem mindig az illusztrációval áll felém. A teremtés óráján lebegek a semmiben. Bár egy régi függőhíd, az rosszabb, mert azt elhiszem. Lassan megint nehéz lesz meghalni. Vagy már most nehéz. Fasz tudja. Kopok. Persze az élet még mindig folyamatosan vereti, szóval van miből. Olaj a szívre, hogy ne csak mindig a füstöt. Az kéne. A reggel meg majd átmos.

5/17/2015

kettesülahúszason

Egy darabig elérünk mindenhová. Ilyen is van, ilyen is kell. Kirajzolódik a kor, néha mégis írnék inkább. Sosem marad annyi. Még mindig. Ha már BP is csak egy információ ami a-ból végigmegy az abécén-be, és úgy terjed. A lowlifeom már szégyen, a pálinka már nem. Hogy belöksz valami producerit, nekem meg már nincs motivációm nem bunkónak lenni. Hogyha az élet nem ismer meg, én hogy ismerném. Persze mennék ha mernék, de hogy nem veled vedelnék, az kurvaisten. Amit te negyednek becézel, az nekem még annyi sem. Máshol meg a köpeny basz szemen, ahogy forgatják. Hányszor voltunk már túl a posztmodernen. Kicsit olyan posztmortem. Megkavarod a gyomrom. A lényeg, hogy olyan is van, olyan is lesz.
Elhagynak a vesszők.

5/04/2015

blekzsek


Opera scene.
Nagyon félsz, nagyon félsz, vigyázz hová lépsz. Ez így elvileg 21, bár gyanús, hogy túlhúztam. Nem figyeltem, mostanában semmire. Három hét alatt ledobtam tíz kilót, de úgy érzem elfolyok. Lassan már csak azért gyújtok rá, mert nem esik jól. Állásomban ragadtam, pedig megint majdnem elhittem, hogy mint mindig. A hétvégékből általában csak annyira emlékszem, hogy hétfő reggel van. Rosszat álmodok minden este. Még arra sem emlékszem, mikor jött össze utoljára bármi ebben az életben, ez a legrosszabb az egészben, hogy már ennyire. Persze még mindig két oldalamra játszom, szóval ha fogadunk, hogy az érme melyik oldala, akkor én nyertem, még ha vesztettem is. Amúgy minden rendben, csak ember vagyok. Ezt persze harminc fölött majd szeretném már nem-elhinni. A három is ott a húszon lassan.
Nem véletlen semmi.



4/20/2015

420

Azt amúgy vágod hogy még az iframe widthnél is 420 a standard?

Kegyetlenül megbotlottam a hétvégén. Épphogy meg tudtam magam tartani, ha meg tudtam egyáltalán. De ezek szerint lehet annyira bebaszni, hogy elfelejtsd azt, hogy ha nagyon be vagy baszva, akkor annyira nem kéne szívni, bár most újra felpörgetem azt a rendszert is, hogy nem szívok többet emberek között, még akkor sem, ha anyám az. Persze úgy vagyok vele, mint P, hogy ilyen is kell, de tényleg, így vagyok vele, nem hiszem, hogy bárki más így teleokádta volna a szobáját bármikor is, meg aztán az élet megy tovább, csak valahogy mégis, meglettem volna eme tapasztalat nélkül. Noha, ha lett volna bennem annyi erő, hogy összetakarítsam a saját hányásom, akkor valószínűleg most nem kínlódnék ezzel lelkiekben. Pont olyan most ez az élet, mint a whiskey, amikor visszajön. Nem a látvány, csak a szaga.
Úgy néz ki pályagondnok leszek. Vagy valami olyasmi. Ezt a zsír új, közmunkán belüli posztomat már most gecire unom, nem még ezt az egész melót, amit belekúrtam a saját nyakamba, ahelyett hogy sorban állva én is külföldön baszattam volna már tavaly, csak úgy a pénzért, mert mi mást kezdhetnél magaddal az életben. Persze fejlődünk, fejlődünk, de lassan egy tizedikest is megkúrnék. Itt van az életigenlés is, csak az a másik felem meg már nem tud magyarul. Szívesebben nyírnám a füvet a többiekkel, még a dög melegben is, nem izgatna hány sziklát kúr neki a sípcsontomnak a damil. Hallgatnám a sztorikat.
Van ez így. Hozzegykurvaszéket. Amikor írsz, mintha magadban beszélnél.


Ez az undorító alpári tehetségtelen NME magazine (amiről persze nem tudom, mi a fenének követem, vagy egyáltalán minek kattintok néha rá) annyi év után először lehozott egy igencsak fasza toplistát,  30 Killer Instrumentals néven. Valami eszméletlen mennyi gyöngyszem van benne, és külön királyság, hogy elkerülték a postrock bandákat.

Ezt például simán hallgatnám, miközben nyírom a füvet a tologatós benzines gecivel, - ami zsibbadósra rázza a kezem-, miközben azon töprengek, hogy melyik lábamat, és hogyan törjem el, hogy ne kelljen jönnöm dolgozni.

4/16/2015

20

Voltatok már úgy, hogy majdnem belebasztátok valaki szájába az öklötöket?

"...Folyton megy a Discovery,
majmok közül nézek föl..."
Legalább ennyi fiatalság még van bennem.
Tuti csinálok majd egy ilyen pólót.


4/11/2015

a következő szám

Nehéz szavakba rendezni ami volt, aztán ugye ami volt az már nincs, és amikor így be vagyok baszva, mert kigondolom, hogy megcsinálom az év első forralt borát, a hideg napoknak búcsút intve, el is köszönve, meg is köszöntve, anyámék meg nem kérnek, a többiek csak egy szó, a szegfűszeg pedig elfogyott, akkor kicsit úgy minden felelevenül, amit valamikor még csinálni szoktam, csak már nem. Persze helyette itt van minden más, csak semmi. Alex felbassza a legvastagabb farönköt is a platóra, tehát nyilván nem tartós tejet iszik. Látszólag neki ennyi elég, és én is azt játszom. Hogy engem most érdekel az, hogy igazat beszélsz-e, holott a sztorid ugyanolyan jó akkor is, ha csak kitaláltad. Mintha érdekelne mire koldulsz, vagy hogy mi a sorsom. A tiéd érdekesebb, mert téged érdekel, aggódsz érte. Adok én neked. Ilyenkor fogékony az ember, és ilyenkor a legkevésbé élhető az élet. Raktárnyi rosszaság van a részegség-raktáramban. Közösülni kell. Meg hát az is.


3/23/2015

17

Közmunkás vagyok. Lel. Fényes nappal láthatóságiban masírozom. Nem akartam elhinni, hogy ezt heti ötször, nyolc órásban tolatják. A többiek arról beszélnek, mennyire szégyellik. Én konkrétan leszarom, és ez tök jó. Lassan már tényleg megtapasztaltam mindent, ami lowlife, szóval geci nagyot ütne, ha húsz év múlva meg a tulajdonom lennél, akkora lennék. Persze ingyen sem kellenétek, nem még pénzért, csak aki egyszer fent, annak egy idő után úgyis újra kell majd, mert megint megkopik az éle. A múlthéten játszóteret kapáltam a prérin, és eléggé megfújt a szél, szóval már most táppénzen vagyok. Ja meg már majdnem felmondtam, mert egy cigány asszonnyal küldözgetnek mindenhova, bár felőlem nigger is lehetne - és nem tetszett neki, ahogy ások, aztán nyomta a szöveget, ez meg nekem kívül esik a határokon, szóval odabasztam neki az ásót, és megkértem, hogy akkor legyen szíves csináljad bazmeg. Szerencséjére hagyott időt megnyugodni, hogy aztán feltöltődjek a későbbi basztatásokra. Azt hiszi nagy művész, mert hogy ő engem szopat, és direkt kötekedik. Egyébként retekjó biznisz, hogy ha nem vállalom el, akkor kiraknak a munkaügyiből, és verés helyett csináljak teljes-értékű munkát öt hónapon át hat szabadnappal havi ötvenezer forintért. Reggel héttől délután négyig. Mókás, hogy mindezt megtapasztalva is, még mindig védem ezt az országot valamiért. Na ja. Így hát mondanom sem kell, hogy a rendszeres testedzésem, és a napi egy óra gitár gyakorlás ugrott. Masszív kapálások után valahogy nem áll rá a kezem a gitárnyak körüli finomkodásra. Ilyen az élet. Logikus, mint egy számológép. Vagy akár; gondolhattam volna.


3/16/2015

16

What's next.
Elfogytak a bábuim.


3/10/2015

15

Elfogyott a hüvely. A múltkor volt egy kisebb szívrohamom 10 perc biciklizéstől. Ez azért fontos, mert biciklivel megyek majd hüvelyért. Tiszta tré. Mint ez az egész, ami már majdnem jó volt, csak aztán megint szar lett. Aztán meg semmilyen. Nem lesz vasárnap teszkó, az a baj. Meg a v nyakú. Meg hogy nem értem.
timetofuckinpretend.tumblr.com kéne legyen a cím
Kéne egy hüvely. Asszem lopok.
Majd felborultam.

HM2 odaver, az új Tame Impala szám annyira nem, ami viszont jó jel, mert ha tetszene, szarrá hallgatnám. Mint a Foals legutóbb, nem tetszettek az első számok; jött az album; szeretet.

Már csak reggel van tél. Bár gyanús, hogy leszarom.
Lehagyott az élet.

3/05/2015

14

Sokadikán álmatlanul.

10.-én Hotline 2.
Idén Impala Foals Radiohead.
Ja meg AKPH.


Ha panaszkodnék, az segítene? Azt hiszem nincs miről. Olyan vagyok mint egy termék. Közben meg dugással vezetném le. Persze ez a kettő nem függ össze, és amúgy sem vezet sehova ez az egész. Unatkozok a polcon. Tök vicces, ha nem köt le semmi, akkor elvileg nem kötődöm. Biztos ezért van az egész életen átívelő mehetnék. Jah, jön a para.


Nem is tudtam hogy Johnny Cash - Hurt az nem Johnny Cash, hanem Nine Inch Nails. Mindenesetre gecire sikh ez a beat. Kemény a Hurt sample.

2/20/2015

13

Akárhányszor próbálják erősíteni az önbizalmam, nem tudom, hogy belemenjek-e ebbe az alpári játékba, és adjam alájuk a lovat, vagy csak magyarázzam el, hogy mennyire nincs szükség erre. Megnyugtató hogy kinőttem a babusgatásból. Nyugtalanító, hogy utóbbi megnyugtató.  Ahol vagy. #Mondatszerkesztések. Jegyzés. Nem tudom hova tenni a poént, ha leesett egyáltalán. Bár ez úgyis csak egy üresjárat. Mint minden, amit megpróbálok szavakkal igazolni. Amit idővel jelölök. Építek. Milyen szerencsés vagyok, megérzem bármiről, hogy természetellenes. Szóval ha belemegyek a játékba, nem tűnök fríknek, már ha egyáltalán számításba veszem ezt a kimenetelt. Miért tenném? Bólogatok okosan, mosolygok, hallgatlak, mondjad csak. Hisz ezen én már túltettem magam, helyetted is, időkkel ezelőtt, még mielőtt tudtam volna. Na de, hogyan tetted volna, ha most épp ezen futsz keresztül. Hát ja. De akkor honnan ez a sok tudás, hisz már akkor tévedek, amikor gondolok. Kellemetlen, pedig nem is, hisz már ezen is túllendültem. Csak hát, hol lyukadsz ki, ha már mindenen túllendültél.


2/11/2015

11

Holnap kettőkor meghal egy másik macskánk. Megnyugtató, hogy őt legalább altatják. Vagyis, nem, nem megnyugtató. Inkább csak kevésbé felkavaró. Nem szenved, mint a másik. Kár ezekért az állatokért. De miért? Bonyolult lelkeknek áldás/megnyugvás/öröm/élvezés/faszom az egyszerűség, biztos azért. Vagy csak úgy, szimplán, ok nélkül, az a legjobb. Vagy mert baszd meg, azért. Gecinagy forma ez ám. Hiányolni fogom. Mindig nagyot ment. Meg hát, nem volt gázban, ha éhes volt, több egeret is hozott egy nap. Valószínűleg ezért bírom a legjobban a macskákat a háziasított állatok közül. Mert annyira nem is háziasított. Mégis jön. Független. Meg mert inkább otthon érzem magam a lépcsőnkön heverészve tíz macska meg öt kutya mellett, mint mondjuk egy metrón, ami a Deák felé robog. Érdekes. Nagyon érdekes. Mint amikor ugat a kutyád, te meg rászólsz, hogy kussoljon már. Meg hogy van egy csomó dolog, amitől meg kéne szabadulnod, csak hát, nehéz megszabadulni valami olyasmitől, amiről nem tudsz. Kész. Nem? Hát, faszom. Ilyen macskánk sem lesz már. De ez... Így van jól.

Inkább ez.

1/18/2015

10

Gec. Majdnem előfizettem SWTOR-on. M-től megkaptam a Standard Editiont, még karácsony előtt, amivel jár harminc nap, ami majd most jár le. Fiatalabb koromban, x ezer óra tört wow után nagyjából egyszer nem fordult meg a fejemben, hogy arra mondjuk előfizetnék, ha úgy lenne. Itt meg már reszketett a kezem. Amíg meg nem csapott a tavasz szag, meg a jazz, és hogy megint jól esik gitározni, már egy jó ideje. Meg hogy feleannyi pénzem van, mint gondoltam, és hogy fogynak a Szigetjegyek, ahova még nem tudom, minek megyek. Too little too late. Egyébként mindig érdekelt, hogy mit gondoltak volna azok, akik olvastak, ha tudták volna például, hogy hat éven át toltam a CS1.6-ot. Persze ezek felszínes dolgok. Heh. Nem illett a kontextbe. Valahogy én sem illek már bele. Az egyetlen jó időszakom ezen a blogon az volt, amikor egy szavamat sem lehetett érteni. Mert akkor úgy írtam, hogy szinte nem is tudtam magamról. Mintha meditálnék. Valahol gyönyörű. De aztán meg, változnak az idők. Csak ismétlem magam. Gondolom azért írok, hogy megnyugodjak, bár nem érzem feszültnek magam. Nem tudok krízisként tekinteni arra, hogy semmilyen jövőképem nincs, persze olykor-olykor izgat a dolog, mert dolgozik a túlélési ösztönöm, és mert hát, ragaszkodom , és aki ragaszkodik az szomorú, aki szomorú, az pedig tud krízisként tekinteni dolgokra. Hah. Azt vágod, hogy egyszer meghalunk? Mindegy, ezt most hagyom, megint. Nem az vagyok aki régen. Aztán a lényeg meg, hogy a legjobbjaim és legfontosabbjaim nem tudom papírra vetni. Nem is akarnám. Minden ott van, ahol, szóval csak neki kell indulni, és egyből vágja.

1/12/2015

09

Kurvajó érzés elfelejteni, hogy blogot írsz. Mondjuk vicces, hogy az érzés rész akkor jön, amikor rájössz, hogy van, de elfejetetted. Vagyis nem vicces, hanem inkább egyértelmű. Meg vicces is. Ez az egész. Meg hogy blogot ír valaki. Meg minden.

1/02/2015

08

Kicsit csúszok mindennel. Kurvahideg van.

Szakítottam szilveszteri szokásaimmal. Itt vagyok végül. Fél négy van, és az elmúlt egy hónapban többször használtam a geci szót, mint egész 2014-ben. Mentem ki cigizni éppen, aztán a sötétben Darth Sion formáját láttam mindenhol. Még jó, hogy van ez a karácsonyi fény. Ezt sem hittem volna. Mondjuk sok mindent nem hisz az ember. Azt sem hittem volna, hogy egyszer azon nevetek majd, hogy I, akit alig ismerek, leginkább szinte egyáltalán, Biát és a sztriptízt egy kontextusba helyezi, és ezzel poénkodik, egy olyan embernek, mint én, akit szinte alig ismer, leginkább egyáltalán.
Szóval a P szobájába toppanván azt hittem I-t látom, de igazából D volt, Á-nak meg jól áll az arcszőrzet. Előbbi vagy azért van, mert már akkor be voltam baszva szépen, vagy a roppantul rossz emlékezőkészségem miatt. Biztosan az utóbbi. Nem szeretem ezt magamban. Kártyáztunk valamelyik nap. Alig bírtam összeadni a számokat. Alig alszom, ha alszom is csak szarul, a szilveszter utáni alvásom volt a legjobb mostanában. Sokszor gondolok arra, hogy matekozni kéne. Azt úgy is szerettem. Pláne amikor B olyan jól megértette velem. Ugye az első lépések. Elszomorít, hogy semminek nem tudok nekifutni magamtól, mert nem értem, vagy nem vágom mi van. Épp kérdeztem I-től, hogy nem-e tud egy jó gitártanárt. Be volt baszva ő is, mint a szemét. Kérdezte, hogy melyik részét, mondtam, hogy a skálákat gecire nem értem. Aztán kérdezte, hogy netről nem tudom megtanulni. Mondtam, hogy nem nagyon ment. Még hozzáfűzte, hogy szerinte a tanárok azok, akik nem tudnak gitározni kb. Helyeseltem, relatíve. Egyébként ezt sem felejtem el, ahogy alig hallok, és a srác kérdezi, hogy nem dzsemmelünk egyet, mert úgy volt, hogy jön egy haverja, de aztán mégsem jött, cserben hagyta, és most nagyon csalódott. Aztán ahogy pisálás után kilépett a folyosóra, és fogta a 20 kilós kombóját, lerángatta a garázsba. Geci, alig bírtunk állni. Látom magam előtt, még mindig. Sírni tudnék, annyira eltalált pillanat. Levergődünk a garázsba, lebaszta a kombót, bedugta, rádugta a gitárt, dugdosta összevissza, tekergette a potikat, hogy legyen valami, végül megszólalt a cucc, és a kezembe adta a gityót. Mondom ez balkezes bazeg, hát mit csináljak? Azt mondja: hfskjb dfhm dfhndűáh dfűmdfg, jó? Helyeseltem. Előkeresett két kopott dobverőt, aztán nekikezdett, én meg életemben másodszor játszottam dobra. Egy balkezes gitáron, ami bal kézre is van húrozva. Sírva tudnék fakadni az élet gyönyörétől, még most is előttem van, amint részegségében elejti a dobverőt. Tízszer. Hát nem megérte megszületni? Érezni lehetett, mennyire benne van. Aztán egy jó félóra pank dzsemmelés után lejött Á, P, és D is, kezükbe vettek egy-egy hangszert, meg olykor cserélgettük. Hosszas konfiguráció keretében be lett üzemelve a mikrofon is. Aztán valami kibaszottul pank dolog ment végbe. P-t is látni kellett volna a dob mögött, ahhoz képest, hogy nem zenél, egész jól tolta. Pláne amikor bevadult, és elkezdett állat módon random odabaszni minden dobfelületnek. Szép. Szép ez az egész, és a "kár,hogy" sehol nincs benne, mert akárhogy is, de szép.
Meg ahogy P-vel már az ital miatt meghatározhatatlan ideje a Star Warsról beszélgetünk, G pedig odafordul, hogy ti még mindig erről beszélgettek? Még fogadást is kötöttünk, hogy most akkor ki rendelte a klónsereget. Még pisálás közben nyitott ajtónál is arról beszélgettünk, ki kinek volt a mestere. Aztán egy idő elteltével P félrehív, hogy akkor rendezzük le a Zen-es dolgot. Lemegyünk a garázsba, és hirtelen félbeszakadnak a szavak, P meg beül a dobhoz, elkezdi nyomni. Lejön I, és magyarázza, hogy de P ezt nem így kell, majd én megmutatom.
Hm, az időrend problémás.
Annyi a lényeg, amennyi, vagy amit már régóta mondogatok magamnak, szóval hogyha holnap meghalok, azt mondom: megérte. Gecire megérte.