1/18/2015

10

Gec. Majdnem előfizettem SWTOR-on. M-től megkaptam a Standard Editiont, még karácsony előtt, amivel jár harminc nap, ami majd most jár le. Fiatalabb koromban, x ezer óra tört wow után nagyjából egyszer nem fordult meg a fejemben, hogy arra mondjuk előfizetnék, ha úgy lenne. Itt meg már reszketett a kezem. Amíg meg nem csapott a tavasz szag, meg a jazz, és hogy megint jól esik gitározni, már egy jó ideje. Meg hogy feleannyi pénzem van, mint gondoltam, és hogy fogynak a Szigetjegyek, ahova még nem tudom, minek megyek. Too little too late. Egyébként mindig érdekelt, hogy mit gondoltak volna azok, akik olvastak, ha tudták volna például, hogy hat éven át toltam a CS1.6-ot. Persze ezek felszínes dolgok. Heh. Nem illett a kontextbe. Valahogy én sem illek már bele. Az egyetlen jó időszakom ezen a blogon az volt, amikor egy szavamat sem lehetett érteni. Mert akkor úgy írtam, hogy szinte nem is tudtam magamról. Mintha meditálnék. Valahol gyönyörű. De aztán meg, változnak az idők. Csak ismétlem magam. Gondolom azért írok, hogy megnyugodjak, bár nem érzem feszültnek magam. Nem tudok krízisként tekinteni arra, hogy semmilyen jövőképem nincs, persze olykor-olykor izgat a dolog, mert dolgozik a túlélési ösztönöm, és mert hát, ragaszkodom , és aki ragaszkodik az szomorú, aki szomorú, az pedig tud krízisként tekinteni dolgokra. Hah. Azt vágod, hogy egyszer meghalunk? Mindegy, ezt most hagyom, megint. Nem az vagyok aki régen. Aztán a lényeg meg, hogy a legjobbjaim és legfontosabbjaim nem tudom papírra vetni. Nem is akarnám. Minden ott van, ahol, szóval csak neki kell indulni, és egyből vágja.

19 megjegyzés:

  1. "Az egyetlen jó időszakom ezen a blogon az volt, amikor egy szavamat sem lehetett érteni." :D te sem értetted amit írtál?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak a szavakat forgattam ki, fűztem egybe, gondoltam újra, bárki számára érthető, akinek hobbija megállni egy sor után, és elgondolkodni, hogy mit olvasott, ha nem érti. Szeretem a magyar nyelvet. Lehet vele baszakodni a végtelenségig.

      Törlés
    2. Így képzeltem el a retro írásaid szerkeztéseit és sokszor elgondolkodtatóak is voltak. El is olvasnám ujra, ha "visszapakolnád" őket! Csak már kezdtem azt hinni, hogy valamiféle "Medium" vagy, aki paranormális úton kap üzeneteket a túlvilágból, ha ez is igaz:
      "...mert akkor úgy írtam, hogy szinte nem is tudtam magamról. Mintha meditálnék."
      Olyan Nostradamus vagy pl. Edgar Cayce féle "Channeling".

      Törlés
    3. Ez a Channeling érdekesen hangzik, bár csak nagyon röviden olvastam róla. Igaznak igaz volt, bár nem tudnám a nevén nevezni a dolgot, ha van neki egyáltalán. Valószínűleg ezért nem írok már, mert ezek a dolgok érdekelnek, és nem nagyon tudom őket megfogni, utóbbinak pedig örülök is talán. Még egyszerű történések elmesélésben sem voltam jó soha, a ""spirituálisabb"" fajták meg aztán... Mihelyst kikerülök az állapotból, és próbálom írásban megfogni, egyszerűen csak kevesebbnek érzem az élményt.

      Törlés
  2. Hm..az biztos, hogy nem könnyű, vagy nem lehet úgy leírni egy spirituális élményt mint ahogyan megéljük, de az klassz hogy legalább kipróbáltad. Az is érdekes hogy mit lát az ember "spirituális" élménynek. Amit tudni kéne, hogy lélegezni, élni is egy spirituális élmény, azt többnyire elfelejtjük mert rá vagyunk szokva. Aztán szerintem attól is függ milyen állapotban vagyunk, mivel foglalkozunk stb., hogy spirituálisan megélhetünk dolgokat. Én sokszor napokig azt sem hiszem el, hogy élek. Egy másik nap meg pl. elmegyek sétálni és egyszerre már azt is spirituálisnak élem meg hogy újra rájövök mennyire klassz hogy vannak lábaim, milyen jól működnek, miket láthatok a szemeimmel...és hogy milyen szép ez már...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huh, ja, mondhatni, bár számomra ez már kevésbé kötődik ahhoz. Ez már inkább ilyen tudatosság, észlelés. Mennyire vagy ott, ahol kell, és főképp hogy akkor vagy-e ott, amikor kell. Gondolom. Az említett részt igyekszem a természetre kivetíteni, ott egy fa, milyen az ég, ilyenek. Persze fasza, hogy van lábam, hogy látok, csak még fiatal vagyok, aztán ez véletlenül arra sodorna, hogy akkor meg majd milyen lesz, ha ez nem lesz. Az élet nélkülem is szép, de azért ja, igyekszem vigyázni magamra, ha már a "test a lélek temploma".

      Törlés
  3. Gondolom téged a természet feletti dolgok, a túlvilág, (a végtelenség?), vagy kommunikálás a túlvilággal érdekelt. Én is erre gondoltam eleinte a Channeling-el, ezért igazából én sem értem miért tértem el a témától. Most utána is olvastam...persze az egy külön téma, mert akkor nem a transzcendenciáról van szó. Mégis lehet tudatosság is spirituális élmény. Aztán van olyan channeling is, ha elhiszed hogy van valami természetfeletti vagy istenféle “erő” amihez fordulhatsz...dehát ez is más :I . A másik channelingről sajnos nem tudok sokat mondani...a keresztanyukám jósolt már nekem, mert volt egy látomása...de mindegy. De akkor írok inkább egy másik dimenzióról, a túlvilágról. Érdekes szerintem, hogy sokan hallucinállnak meselényekről, pl. Kóboldokról és tündérekről. Parkinson-betegekről és bizonyos pszichoaktív növényeket fogyasztó személyekről olvastam/ hallottam és látogattam meg egy pont evvel a témával kapcsolatos képkiállítást. Néhányan csak azt is mondják, hisznek a meselényekben és látják őket. Mi van ha ezek az emberek nem is hallucinálnak? És ezek a kis tündérek és kóboldok itt köztünk élnek?^^ Én is “hallucináltam” már, pl. a Nagyapámat, pár héttel miután meghalt, csak egy pár másodpercig az ajtóban láttam. Egyszer egy lakásba költöztem, ahol nemrég azelőtt halt meg egy öreg néni. Még egy hétig ott maradt egy pár bútora és egyszer láttam a foteljában ülni csak egy-két másodpercig. Ki tudja bebizónyítani hogy csak hallucináltam? Persze az ellentétet se lehet bebízonyítani, de azért elgondoltató. Még az is hogy meg sem ijedtem. Najó befejeztem..amúgy nem mondanám hogy az élet nélküled is szép...mert...izé...mindenki fontos. És jó ha vigyázol magadra :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hiszem, még ha is rákérdeznék, hogy mit értünk túlvilág alatt, még akkor sem nagyon erről lenne szó. Bár gondolom ez részletkérdés. Ami a halálom után leszek, arra valószínűleg nem fogok már emlékezni, és ha "leszek" valahol, úgysem fogom majd fel, úgymond. Gondolom ez benne a szép. Annyira nem is érdekel, mi lesz, mert nem most van, meg mert a túlon túl is lehet valami. Azt sem hinném, hogy ezek a tapasztalatok ehhez köthetőek. Ilyen téren nem nagyon találtam még magamra, bár valszeg valami olyasmit gondolnék, hogy minden egy helyen van, és csak nézőpont kérdése az egész. Nem tudom.

      Gondolom a hallucinációs dolog realitás-értéke attól függ, hogy te mit engedsz be a saját valóságodba. Erre igazából nem is nagyon tudnék mást mondani. Régen is mindig azt mondtam, hogy amiben hiszel, az létezik, legalábbis egy bizonyos értelemben, meg hát a te nézőpontodból. Vagy valami ilyesmi. Csak aztán nem árt vigyázni.
      Ha a semmiből kiderülne, hogy isten létezik, az én életemre az sem gyakorolna hatást.
      Ilyen halott-látós dolgot már sokan meséltek nekem, ha én látnék, biztosan nem hinnék magamnak. Láttam már pár halott dolgot, meg ami hasonlóan fontos: meghalni. Ami elment, az elment. Átváltozott, továbblépett. Tudnám, hogy csak az agyam jár. Aztán másnál ez biztosan másképp van.
      Az egyetlen, aki tévedésben van, az valószínűleg az, aki be szeretné bizonyítani az ellenkezőjét annak, amiben te hiszel/amit te láttál.
      :D

      Törlés
    2. Ami a halálod után leszel arra nem fogsz emlékezni..hm..és ez szép. Hát ez jó! A legtöbb ember vagy túlságosan ragazkodik a saját elméjéhöz (mert nem tudja elképzelni hogy a halál után elmúlik), vagy egyáltalán nem foglalkozik e témával. Kiskoromban katolikusan neveltek és teljesen felszabadultam mikor azon kezdtem el gondolkodni, hogy mi van ha nincs isten..nincs az a “bácsi” aki nézi ha rosszalkodok. Ez onnan jött hogy gyerekfejjel az tünt nekem a leglogikusabbnak hogy mielőtt megszülettem sötétség volt ezért miért ne lehetne ugyanaz miután meghalok. Elhiszem hogy nem gyakorolna rád hatást, ha kiderülne hogy isten létezik. Már azért is mert nem tudnám elképzelni ez hogyan jönne létre, hiszen én úgy gondolom hogy mondjuk “isten” (bár még ezt a szót sem szeretem, mert az indoktrinált múltamra emlékeztet)..szóval “..az az EGY, az maga a mindenség, te és én, az állatok és a növények, azok minden sejtje, azok minden molekulája és atomja, és parányi részecskéje...az a valami a sötét anyag, az a végtelenség, és az az idő és a tér, és mi mindannyian benne "létezünk" és egyek vagyunk vele...” Ezt most valakitől lemásoltam, de csak azért mert nem tudtam volna szebben leírni. Nem akarlak befolyásolni, vagy valami ilyesmi, csak ez jutott arról eszembe mikor írtad hogy “minden egy helyen van”. Azért az vicces, hogy azt mondod, ha látnál valamit, tudnád hogy csak az agyad jár, de azért én sem szoktam mások szellemsztoriját elhinni, ezért igazából nincs is jogom beleszólni :D. Nem zárom ki a lehetőséget, hogy lehet más is, vagy hogyan mondjam. A reinkarnációt sem zárom ki. Olvastam valakiről aki meditációval “belenézett” a múlt életeibe (k.b. 500 élet). Az valami borzasztó dolog, hogy látta magát ahogy majom létére felfalták őt oroszlánok. De azért vicces is ahogy meséli, amikor még egy kis pávián volt, egyszer időben meghallotta az oroszlánt a füben lélegezni és gyorsan felmenekült a fára. Dehát ezeket is csak olyan tudattal olvasom, hogy persze lehet ez vagy kamu is, vagy egy elmebeteg sztorija. :)

      Törlés
    3. Fura, én gyerekkoromban kicsit kellemetlenül éreztem magam, hogy akkor Isten, meg a családom eltávozott tagjai látják ahogy maszturbálok, ezen túl nem sokat töprengtem Istenről, nem is nagyon értettem, miről szólt az egész, templomba járás, meg ilyenek. Aztán így, hogy nem sikerült átszellemülni, nem is nagyon van emlékem arról, hogy rájöttem arra, hogy akkor most még sincs Isten, már úgy számomra. Aztán azóta meg bármilyen tudás nélkül többnyire azt mondogatom, hogy aki a vallásokat létrehozta, relatíve zseniális ember lehetett, elvégre így rend van, úgymond. Így tud működni a civilizáció. Aztán meg, van akinek nincs szüksége az effajta útvezetésre, ami egyébként kissé hiányos is, de azért a dolgát elvégzi. Más kérdés hogy ezt bizonyos emberek bizonyos korokban miképp lovagolták meg. Tökmindegy.
      Így is lehet értelmezni Istent, sok különbség igazából nincs, elvégre ez ugyanúgy valami, aminek alá vagyok rendelve. Az emberiségnél sajnos szükség van erre, ezt még hozzá lehetne kötni ehhez a vallásos dologhoz.
      Nem arról volt szó, hogy nem szoktam mások szellemes sztoriját elhinni. Számomra egyszerűen teljesen irreleváns a téma az életet tekintve. Persze mondhatjuk úgy is, hogy nem hiszem el. Igazából teljesen mindegy. Ja, legyen inkább az, hogy nem hiszek bennük. De a példaképp a szerelmet, amit érzek, azt sem éli át más rajtam kívül, ettől függetlenül érdeklődve és szívesen hallgatom a haverom, aki a csajával töltött hétvégéről mesél.
      Igyekszem én sem kizárni opciókat, viszont nem is kifejezetten törődöm velük. Most ember vagyok, emberként tapasztalom meg a dolgokat, aztán meghalok, és nem leszek többé, a leglogikusabb opciók: a.lófasz se lesz, b.valami olyasmi, amihez emberi tudattal kevés vagyok/valami, ami nagyobb nálam. Bár ez ugyanaz. Mindegy.
      Na, ez például echte faszságnak hangzik számomra. Ha jól tudom a Buddhizmus bizonyos típusai között is vannak ilyen előző élet megnézős szituációk. Talán még ha arról lenne szó, hogy úgymond "belenézett az életbe", annak körforgásába, vagy valami ilyesmi, szóval kicsit mintha egyesült volna a mindenséggel, de áh... ezt így. Előző élet. Mindig ez a ragaszkodás. Meg a kíváncsiság. Persze aztán, ki tudja. Bár az a nézet, amit például P barátom oszt, miszerint az a jó meditáció, amikor konkrétan már öntudatlan vagy, valószínűleg ez áll a legközelebb hozzám. Bár erről nem tudnék túl összeszedetten beszélni, szóval inkább hagyom. Meg amúgy sem kötődik ehhez az egészhez.

      Törlés
    4. :) Hm oké... a kellemetlen érzés valahogy így volt nálam is egy ideig. Szóval vallásos a te családod is. Ha nem nagyon értetted miről szólt az egész, akkor úgy tünik egész lazán vették a szüleid/rokonok a vallást és hagytak téged gyereknek lenni. Így persze gondolom semmi baj nincs a vallással. Én viszont pl. az óvodában felvilágosítottam az egész csoportomat szexuális téren...rajzoltam egy meztelen nőt és férfit ahogy éppen közülnek és ezt a képet megmutattam minden barátomnak. Persze az óvonéni elkapott és elmondta a nagymamámnak. Hogy az mekkora botrány volt, el nem tudod képzelni. Ráadásul ezt Vasárnap a templomban megkellett gyónnom. Kábé 5 és fél éves lehettem akkor és még jól emlékszem mekkora horror volt ez számomra. És még arra is emlékszem hogy kiakadt a pap és letolta a nagyapámat, hogy emiatt gyónni küldött engem :D. Dehát persze nem a vallásban van valószínüleg a hiba, hanem megint csak az emberben. Lehet hogy igazad van, hogy rendet hoz magával a vallás (persze ha nem túl extrémen fogják fel). Örülök pl. annak, hogy nem kábítószeresek vagy idióták közt nöttem fel. Nagyapám meg úgyis egy külön "eset" volt, mert ő már egy katolikus kispap volt amikor megismerte a nagymamámat. Nagyon is szerettem őt és ő is minket, a családját. Tudtam is mindig hogy ő miért annyira extrém szigorúan katolikus, és hogy valamilyen szinten bűnözőnek tartotta magát, mert feladta Istent egy nő miatt..de mindegy. Tényleg úgy gondolod, hogy nincs sok különbség, és ugyanúgy valami aminek alá vagy rendelve? Ezt én máshogy látom. Ha isten bennem van és mindenkiben, és abban a fűszálban is, amit éppen letiport valaki, vagy pl. egy állatban, ami halálos félelmeket él át mert a létért való küzdelemben találja magát, akkor úgy érzem Isten nem is akarja, hogy alá legyünk rendelve. Miért is? Ezt csak az ember találta ki (szerintem). De azért lehet hogy az emberiség nagy részének mégis szüksége van rá, hogy azt gondolja alá vagyunk rendelve.
      Jobb is az, gondolom, ha a szerelemben hiszel, nem szellemekben. Szeretnék én is abba hinni, talán az lenne a legjobb hit mindenkinek...na oké talán nem mindenkinek...
      Ez érdekes hogy faszságnak tartod, így hogy alig tudsz róla valamit...a legtöbb Buddhista is faszságnak tartja azt a belenézést múlt életekbe. Méghozzá veszélyesnek is tartják, állítolag bele lehet őrülni. István asszem bölcs :) . Engem csak érdekelt, mert az ujjászületés éppen hogy az élet körforgásáról szól (Samsara, magyarul: Szamszára). És az csak egy szintje a meditációnak, ha öntudatlan vagy (Bár én sem jutottam el még tovább, vagy lehet hogy nem is akarok). De csak még azt szeretném hozzáfüzni hogy egy Buddhista nem "ragaszkodik" a reinkarnációhoz, csak..tud róla. De éppen hogy el akarja hagyni a Samsara-t, hogy a Nirvánába kerüljön, mert "az emberi élet lényegében szenvedéssel teli". Persze ez már mind nem a te írásaidról szól, vagy nem kötödik ehhez az egészhez...de én szeretem olvasni amit írsz és elmélkedni arról és örülök ha elolvasod a "faszságaimat" és még el is gondolkodsz róluk. Ezért én ezt biztos még folytatnám..de tényleg... :) csak lehet hogy közbe untatlak, vagy talán most már azt hiszed valamit rád akarok erőltetni...

      Törlés
    5. Mondhatni laza volt, bár meglettem volna a vasárnapi templom meg a gyónás nélkül.
      Ez viszont tényleg horror:D Bár a paptól jófejség volt, hogy kiakadt. Érdekes megmozdulás volt ez a nagyapád részéről, de hát, ő is csak ember. Legalább szeretett téged, meg te is őt, ezt fontosnak tartom.

      Lehet, hogy én értelmezem félre az alárendeltség jelentését. Pusztán csak azt gondolom, hogy vannak nálam nagyobb dolgok, amiket nem érthetek meg. És hogy ugyanannyira vagyok fontos, amennyire nem vagyok az. A tőlem nagyobb dolgok is ugyanannyira fontosak, amennyire nem azok. Ha kihalunk, az élet megy tovább, semmi nem fog változni. Szóval ja, rosszul értelmeztem az alárendeltséget.
      Az ember viszont szereti az elnyomást, egy bizonyos szinten, meg szereti az előre megírt sorsot. Szeret alárendelve lenni. Hegyekben sátorozva a világvégét várni. Szar kormányt megszavazni. Meg ilyenek.

      A szerelem csak egy példa volt. Amit érzek azt ugyanúgy átélem, mint amit látok. Írhattam volna azt is, hogy félek a pókoktól. Más a galamboktól fél, én tőlük nem. Ez igazából ugyanaz, mint hinni a szellemekben, csak nagyon kifacsart verzió. Mellettem megfér minden. Szóval ha egy barátom azt mondja, hogy volt már kb ötszáz élete, attól ő ugyanúgy a barátom.

      Annak tartom, persze nem biztos, hogy igazam van. Nekem ez picit önnyugtatás szagú, hogy nem kell félnem a haláltól, mert lesz egy másik életem, csak hát, nem fogok rá emlékezni. Ki tudja. Lehet hogy csak faszfej vagyok, és kötekedek. Néha magam sem tudom. Sajnos.

      Bár tény, hogy nem értek a dologhoz, és mivel túl sokat beszélgettem már erről emberekkel, valószínűleg az életben nem kezdem már el(a meditációt). Abból kiindulva, hogy már akkor tévedsz, amikor gondolsz, ez a legmagasabb szint, amit el tudok képzelni a meditációhoz.
      Mert ha tudnék róla, akkor gondolnék. Mondták, hogy sok dolog van, ami nem meditáció.

      Jah hát, a buddhista nem ragaszkodik semmihez. Pont kérdeztem egy barátomtól, hogy mi lenne a mesterével, ha elvennék tőle a buddhizmusát.
      Nem emlékszem már, hogy mit válaszolt. Nem is győzött meg. Persze kötekedni nagyon egyszerű, valahol sajnálom is, hogy csak ennyit tudok felmutatni. Bár a vele való beszélgetéseim nem igazán kötekedések. Csak így kívülről eléggé annak hathat. Inkább csak szeretek fogósnak tűnő
      kérdéseket feltenni neki. Tudom róla, hogy úgyis utat talál, szóval ezzel csak jót teszek neki.

      A buddhizmusban egyfajta ignorációt érzek, ami igaz is, meg nem is, én valószínűleg ezért vagyok vallástalan. Mivel így is úgy is meghalok, és semmit nem viszek magammal, így inkább szeretek ragaszkodni, a magam módján, aztán megmaradni két lábon, ha mégis veszítek. Emellett persze nem tartok semmit a tulajdonomnak ebben az életben.
      Néha jól esik üldögélni, és jó mélyen belenézni az életbe, de amúgy sokat nem ér számomra ez az egész, ha nem oszthatom meg másokkal. Például ezért hagytam abba a zenélést.
      Más nézőpontokból viszont mondhatni sok közöm van a buddhizmushoz, mert hát, józan ész, annak ellenére, hogy igazából soha nem foglalkoztam vele, szimplán csak szívesen beszélgetek róla, aztán ezen beszélgetések keretei között szereztem meg ezt a minimális tudást.

      Nem untatsz, és nem érzem úgy, hogy bármit is rám akarnál erőltetni.
      Mostanság levedlettem az összes értelmem, meg a lelkem is menstruál, szomorkás és feszült vagyok, szóval nem nagyon tudtam válaszolni. Bár biztosan nem időre megy ez számodra, csak gondoltam megírom miért nem írtam.

      Törlés
    6. Tök fasza amúgy, ezek a szösszenetek tartalmasabbak mint az összes bejegyzésem az elmúlt fél évből.

      Törlés
    7. Ez dejó :) hogy nem untatlak. Meg vicces, hogy néha nem hiszlek el..hogy miket írsz..hogy dugással vezetnéd le és hogy unatkozol a polcon :D meg hogy levetletted az összes értelmed és menstruál a lelked...
      Persze nagyapám is csak ember volt. A teste most már csak hamu egy kis dobozban. Multkor arra gondoltam hogy van az a mondás, hogy valaki megfordul a sírjában, és hogy akkor a nagyapám hamuja vajon körözik-e ott a dobozban ilyenkor. Hülyeség persze, de ilyenek csak úgy jönnek...Persze a szeretet a lényeg. Csak voltak olyanok is, hogy több órán keresztül prédikált mert nyáriszünetben náluk voltam, hogy túl rövid a szoknyám és hogy a fiúknak ez egy tortúra :D és voltak ám veszekedések. Ma persze már tudok rajtuk mosolyogni ha visszagondolok. Például hogy az első "randim"-on utánam jött kabátot hozni mert hát hűvös van...jaj ez biztos érdekel ám most téged, bocs, csak most sokat gondoltam rá. De voltak még vicces dolgok. Az unokaöcsém az anyukájával a nagyszüleimnél lakott és nagyapám rendszeresen átkutatta az unokatesóm cuccait és ki dobálta a Bravó és MAD magazinjait a kukába, ha megtalálta. Talán igaza is volt, dehát sok értelme se volt, hogy valaki ennyire rettegjen a sok szex miatt, ami körülveszi a szeretettjeit.
      Ez tök szép hogy úgy gondolsz vannak nálunk nagyobb dolgok amiket nem érthetünk meg. Egyáltalán szeretem ha valaki alázatos az élettel szemben, és én is az vagyok ha az univerzumra, a természetre az egész létre gondolok. Szerintem te is spirituális személy vagy ha így gondolsz, mert több nem is kell ahoz hogy valaki spirituális legyen. Mondjuk lehet hogy ez neked nem tűnik fontosnak, vagy hogy ez már megint nem spirituális élmény számodra..de biztosra veszem hogy meditációval (vagy ami számomra még intenzívebb élmény volt), LSD-vel ezzel a tudattal egy olyan spirituális élményed lehetne hogy szavak nincsenek rá.
      Húha az ember szereti az elnyomást...az lehet. És ez szomorú, de mégis ilyenkor csak hülyeségek jutnak eszembe pl. LSD-ét az ivóvízbe :D Ja..vagy megint a Buddhizmus, hogy az emberi élet lényegében szenvedéssel teli.
      Gondoltam hogy egy példa volt a szerelem, de azért aranyos vagy hogy így mégegyszer elmagyarázod, mert tényleg furán reagáltam rá. És hogy melletted minden megfér az is jó, és hogy most nem itélsz el a szellemes sztorim miatt, meg minden...
      Ezt az ignorációt amit a Buddhizmusban érzel most nem igazán értem. Én sem vagyok vallásos, bár talán szeretnék buddhista lenni, csak egyszerűen nem vagyok elég... jó hozzá. Vagy túl sok a karmám, azt hiszem. Van ugye a Buddhizmusban a "nemes nyolcrétű ösvény", ami egy módszer a szenvedés megszüntetéséhez. Most csak röviden: 1. Helyes szemlélet, 2. Helyes szándék, 3. Helyes beszéd, 4. Helyes cselekvés, 5. Helyes életmód, 6. Helyes erőfeszítés, 7. Helyes éberség, 8. Helyes elmélyedés. Ha szeretném is, de a helyes cselekvést valahogy nem vagyok hajlandó betartani, már a dohányzás is egy része. Sokszor próbáltam már abbahagyni, vagy lemondani más dolgokról is. De mindig úgy érzem túl gyenge vagyok hozzá, meg hogy olyankor le is szokhatnék az egész életről. Ami persze nem igaz, csak mindig elhitetem magammal.
      Közbe lehet hogy mégis értem mit látsz ignorációnak. Szóval mert talán úgy gondolod ragaszkodnak az ujjászületéshez és ezzel nyugtatják magukat. Mondjuk még lehet is hogy vannak ilyen buddhisták..de ha végiggondolom az egészet, azt hogy miről is szól a Buddhizmus, hogy a semmiség a cél, valahogy mégis alázatosságot érzek a Buddhizmussal szemben. Hogy feladom a vágyaimat vagy a testtel elkövethető káros tetteket, szóval pl. a szexet és a cigit és egy olyan életet éljek ami nehéz számomra, csak azért hogy végülis ne szülessek ujjá és egy lehessek a semmiséggel. Ez szerintem nem semmi! Aztán lehet hogy én is csak kötekedek. És nem is érek el ezzel semmit. Valószínüleg ez már úgysem "helyes beszéd". Na de mindegy. Nem leszek megvilágosult ebben az életben talán... de én is szeretek a Buddhizmusról beszélni...

      Törlés
    8. Egyébként mi a keresztneved? Paranoiás vagyok.

      A fiúknak ez egy tortúra :DDD Haha. Nekem hasonló volt a fekete pólókkal, meg nagyanyámmal, aztán mondanám, hogy nem érdemes ezen veszekedni, de ezt abban a korban úgyis másképp látja az ember. Mármint, neki nem az volt a baja ezzel, hogy a fiúk, hanem pusztán csak mert sátánizmus. Amúgy szívesen hallgatom ezeket az egyszerű sztorikat, még ha a kommentszekció nem is épp a legjobb hely.
      Elképzelhető, bár már kicsit késő az LSD-hez, vagyis, azóta inkább már korán. Túl fiatalnak érzem magam. A fűvel sem bánok túl jól, bár az alapjáraton ritkán volt jó tapasztalat, inkább csak az after, amit szeretek benne. Toltál LSD-t? Dayum. Akkor te már tapasztalt vagy.
      Azt az ignorációt nehéz elmagyarázni, főleg ahány fajtája van a buddhizmusnak, úgymond. Szerintem én meg a buddhizmus gyakran elbeszélünk egymás mellett. Például azt sem értem, a buddhizmus számára mi a szenvedés. Bár lehet hogy csak túlbonyolítom. Mindegy is. Hm, nem tudnék most ebbe belemenni, nem tudom miért. Furcsa. Majd ha később eszembe jut, leírom. Mármint az ignoráns részt.

      A cigi érdekes példa:D Szerintem azzal senkinek nem ártasz, legfeljebb magadnak, bár én ebben sem nagyon hiszek. Amíg nem jutsz el odáig, hogy kurvaszar az íze, és kurvára nem esik jól, addig szerintem kár a "leszokásra" gondolni. Szerintem egy true buddhistának ez soha nem lesz akadály, ismerek olyat, aki ezt vallja, aztán ugyanúgy iszik néha, és cigizik, csak hát, itt megint bejön az, hogy melyik buddhizmusról beszélünk.

      Nem emiatt gondolom hogy olykor ignoráns, ezekkel a dolgokkal igazából semmi bajom nincs.
      Gec. Van olyan buddhizmus, ahol para a szex? A jediket tényleg a buddhisták ihlették.
      Én például ezért nem illek a képbe. Csak hát, én próbálom kontrollálni a vágyaim, úgymond, meg hát, szerintem, ép elme, ép vágyak, talán, de aztán én kisember vagyok ehhez. Igyekszem megtalálni a saját utam, az idegen anyagokat kidobja az agyam.

      Valóban jó lenne, viszont örülök, hogy nincs így, ha már nem egyedül élek a földön. Beszélgetni is jobb ketten. Az is lehet egy spirituális élmény. Nem tudom, miért vagyok ilyen, gondolom kár is ezen töprengnem, mert nem fog változni. Hm. Ezzel a filozófiával elég szar életem lesz.
      Ja, jó volt tanulgatni, bár a cél sosem az volt, mindenesetre, gyakorlok mindennap fél órát, hogy ha esetleg újra előjön a dolog, akkor ne legyen egy fos a kezem. Plusz kombinálom a dolgokat, mert 40-en megy a metronóm, ami kurvamód idegölő, így türelmet is tanulok. Ma például már nem akartam kidobni az ablakon a gitárt.
      Az eladás kizárt.

      Ez meg szerintem István vízjegy: Bocsi, ha ismétlem magam. Elkerülhetetlen.

      Törlés
    9. Judit az egyik keresztnevem. Hogyhogy paranoiás vagy? Valaki üldöz? Na jó, ez talán nem is olyan vicces :I ... Erről eszembe jutott, hogy egyszer Pesten valóban követett engem és az unokahugomat egy férfi. Már nem tudom pontosan, de teenagerek voltunk, nyár este volt és már sötét is, és a városligetből földalattin menekültünk a vigadótérig és ott is még jött utánunk a földalatti lépcsőn, pedig már azt hittük leráztuk. Aztán mint két bolond futottunk a Vígadón (mintha ott a tömegben leszúrt volna, vagy megerőszakolt volna :D) de azért nagyon ilyesztő egy helyzet volt. Komolyan egy fekete póló miatt már Sátánistának tartott a nagymamád? Ja persze mert Sátánista zenéket is hallgattál biztos :D De azért ez is eléggé durva..Bár ki tudja, hogy István vajon a pincében valójában talán szűzeket áldozott-e a Sátánnak vagy valami hasonlót :D. Ez érdekes hogy túl fiatalnak érzed magad az LSD-höz. Én akkoriban nem is gondoltam ilyenre. Már az öcsémnél is láttam hogy a nálam több évvel fiatalabbak valahogy megfontoltabbak és óvatosabbak valamilyen szinten. Mi, vagyis a velem hasonló korúak meg csak úgy mindenbe belevágtunk. Persze biztos embertől is függő. Ja..tapasztalt. Im experienced, haha, csak aztán semmi különös nincs benne. Persze az élmények különösek voltak, az biztos. Amúgy már rég nem LSDéztem, pedig volt sok lehetőségem rá, csak egyszerűen nem tettszett a légkör, az pedig fontos, különben horrortrip is lehet a vége. Abból volt már nekem, nem kérek többet :D. Talán a fűvel is ezért nem volt jó tapasztalatod. Persze nem csak másoktól függ hanem hogy milyen lelkiállapotban vagyunk. Már én sem füvezek nagyon, mert az elmúlt években, ha társaságben füveztem néha már azt sem tudtam ki vagyok és mit csinálok ezen a bolygón. Teljesen irritáltak a beszélgetések például. Én olyankor például csak zenét akarok hallgatni, ami egyedül tök jó. Multkor is több órán kerzesztül táncoltam egy joint-tól..tök spirituális élmény volt :) a cigi az szar de hát rászoktam..mindegy. Azok a másféle Buddhizmusok már csak olyan módosítások, ha jól tudom, persze az eredeti Buddhizmustól származnak, amiben pl. nem kell olyan sokat meditálni, asszem, ami könnyebb is betartatani az átlag embereknek. A szexnél csak a függőség a rossz, persze ha valaki igazán megvilágosult akar lenni akkor a vágyak csak akadályok biztosan...de aztán mik vannak Kamasutra, Tantra-Szex...beszélgetés, szerelem, zene, tánc...azokban is lehet spirituális élményt megélni, aztán minek a megvilágosulás :D ...A jediket a Buddhisták ihlették, ja ezért érdekeltek engem biztos gyerek korom óta a Jedik. Amíg rájöttem hogy a Sith-ek is érdekelnek. Hogyhogy nem illessz a képbe? :D Jah..ezért írtál valamelyik bejegyzésedbe Darth Sion-ról? Tehát István nem csak sátánista hanem ráadásul Sith is :D Na akkor én Réván-t követem vagymi :D Persze nem vagyunk Jédik se Sithek...Istenem :D éppen meghalok, hogy a magyar fordítások milyen viccesnek hangzanak meg hülyén néznek ki. Azt akartam írni, hogy lennék inkább smuggler vagy bountyhunter és aszondja a wikipédia hogy Han Solo egy ÜRCSEMPÉSZ és CSUBAKKA egy VUKI :D bocs, de még soha nem olvastam magyarul Star Wars fordításokat..Az nagyon klassz hogy tovább gyakorolsz és hogy az eladás kizárt és remélem ma se akarod kidobni az ablakon a gitárt. :)

      Törlés
    10. Több is van? Wow. Egyébként semmi komoly, csak néhol ismerős volt az írásod, és kicsit megijedtem, hogy valószínűleg nem most olvaslak először, de igazából mindegy, azt úgy is hamar megoldanám.

      Huh, ez valóban ijesztő lehetett:D Azért jó, hogy nem ért utol. Sosem lehet tudni.

      Valami olyasminek. Nem hiszem hogy átgondolta volna. Meg azt sem, hogy valaha látott vagy ismert sátánistát. Nem tudom. vicces.

      Ennyivel fiatalabb lennék? Akkor gondolom vagy tíz évvel előttem vagy.

      Ja, a társaság sokat számít, fűtől horrorom egyszer volt, viszont az kurvára ütött. A társaság általában sosem volt gond, mert hát, sosem vagyok olyanokkal, akikkel nem érzem jól magam. Bár, mindennek ellenére, az utolsó néhány alkalom nem esett túl jól, főleg mert nem bírtam kontrollálni magam. Régen viszont fasza volt, szinte mindig. Klasszikus napok, klasszikus beszólásokkal.

      Módosítások jócskán vannak:D Lévén nincs egy saját írásuk, amit követnek, mint más vallások, meg ilyenek. Szóval kb országonként másként képzelem, részletekben.

      A buddhizmusba nem illek, de ezt valszeg leírtam már az összes válaszomban, nem tudom, miért jön elő újra és újra, sajnos nem túl jó a memóriám, visszaolvasni pedig sosem szoktam. Így hát, arra sem emlékszem mit írtam Darth Sionról.
      Űrcsempész? Anyám. Ez elég fájó:D Nem tudom az űr az minek kell oda. Vicces.

      Törlés
    11. Igen, van még egy. Gondolom valami rossz tapasztalatod volt, cybermobbing(?)bullying vagy ilyesmi :/..Persze sosem lehet tudni, ezért jobb volt elfutni. Hát jó, a nagyanyád is biztos csak vigyázni akart rád, de ugyanúgy mint nagyapámnál, nem volt sok értelme, hogy emiatt féltsen, gondolom. Én már 30 fölött vagyok, de talán fiatal maradok az LSD-től, hehe :D. Mint Albert Hofmann, aki ugye felfedezte az LSD-t, 102 éves lett..ám csak viccelek. Pont Albert Hofmann volt az aki elítélte a túlzott LSD-használást szórakozáshoz. Jó az, hogy nem vagy olyanokkal, akikkel nem érzed jól magad. Nálam is így volt ez régen, csak mindenki, én is és a körülmények is megváltozott. Csak gyakran találkozok régi barátokkal, mert sokszor piálás, füvezés a vége. Azért voltak jó találkozások is, mikor pl. egy barát a hobbi eggyüttesével fellépet egy kocsmában és meghívott minden régi barátot. Jött kb. a fele, de nagyon klassz volt, mint egy osztálytalálkozó, csak jobb. Azt hogy nem tudtad magad kontrollálni a fű miatt, az fura. Nekem ilyen csak alkohollal volt, bár lehet hogy most rossz irányba gondolok, vagy ez is embertől függő. Csak eddig másoknál sem láttam ilyesmit, legfejjeb az illető ott helyben elaludt :D. Persze ha nem esik jól, akkor minek füvezni. Ha meg nem jó a memóriád akkor amúgy se nagyon ajánlatos a füvezés, szerintem nekem pont attól nem jó már a memóriám...Semmi baj, hogy ismétled magad és nem is kell buddhistának lenni. Biztos pont úgy vagy jó, amilyen vagy. Hát oké, ha már nem emlékszel miért írtál Darth Sion-ról, akkor mindegy. Az jutott most még eszembe, amit multkor írtál, hogy szar életed lesz amiatt hogy másokkal szeretnél megosztani élményeket, és nem egyedül akarsz zenélni. Én is azt akartam mindig, szóval másokkal vagy inkább valaki mással élményeket megosztani, és ez is egy olyan vágy: egy élettárs akivel jól érzem magam, hosszútávon. Ami szerintem olyan mint egy lottónyeremény. Szomorú, de egy rakás embert ismertem meg akik párkapcsolatban vannak és mégis az egyetlen igazán boldog párt akit valaha megismertem az anyukám szülei voltak. A saját kapcsolataim is csak rövid ideig voltak jók. Szóval ja, ez is egy vágy, ami miatt azt hiszem jó lenne buddhista lenni, mert akkor jobban tudnám kontrollálni, vagy talán egyedül is jól tudnám magam érezni. Vagy persze kérem ide a lottónyereményt :D. Nem tudom te hogyan állsz ezzel, persze fiatal is vagy még. Nem is akarok lehangoló lenni, csak írtad hogy egy beszélgetés is lehet spirituális élmény, és hogy nem tudod mit jelent a szenvedés a buddhizmusban. Hát számomra például pont az, hogy ilyen beszélgetések hiányoznak. Igazából sajnos én sem illek a buddhizmusba, de nem tudom hogy mit csináljak a vágyaim ellen. Talán alkoholista lenni... :/ Persze vannak hobbiaim meg sokminden van ami leköt munka, kis dolgok, meg szép dolgok, de valahogy mindig van ez a hiány. Na inkább befejezem, és sajnálom ha nagyon negatívnak, lehangolónak tűnik amit írtam és biztos van jobb dolgod mint egy idegen problémáin elgondolkodni. Amit nem is kell...persze örülök ha írsz még. Vagy ha új bejegyzést írsz. Meg most annak is örülök hogy találtam megint uj fasza zenéket amik feltöltenek és ráadásul tök jó idő van :)

      Törlés
  4. ...Igazad van hogy jól esik néha mélyen belenézni az életbe, de ez engem sem igazán boldogít és csak azért lett ez most ujra érdekes számomra mert veled beszélek róla, szóval megosztom valakivel. Ezért talán értem is hogy abbahagyod a zenélést, mert nem tudod megosztani másokkal. De azért ez kár is, mert az lenne jó, ha annak tudnál örülni hogy magadnak zenélnél. Nemrég még írtad is hogy milyen jó volt megtanulni egy új számot gitáron. Gondolom nem akarsz ilyesmit hallani, végülis a te dolgod, ráadásul egy idegentől..de biztos megbánnád szerintem ha pl. eladnád a hangszereid.
    Persze hogy nem időre megy..az idő relatív. Ezért relatív hosszúnak tünt számomra amíg írtál :D

    VálaszTörlés