2/20/2015

13

Akárhányszor próbálják erősíteni az önbizalmam, nem tudom, hogy belemenjek-e ebbe az alpári játékba, és adjam alájuk a lovat, vagy csak magyarázzam el, hogy mennyire nincs szükség erre. Megnyugtató hogy kinőttem a babusgatásból. Nyugtalanító, hogy utóbbi megnyugtató.  Ahol vagy. #Mondatszerkesztések. Jegyzés. Nem tudom hova tenni a poént, ha leesett egyáltalán. Bár ez úgyis csak egy üresjárat. Mint minden, amit megpróbálok szavakkal igazolni. Amit idővel jelölök. Építek. Milyen szerencsés vagyok, megérzem bármiről, hogy természetellenes. Szóval ha belemegyek a játékba, nem tűnök fríknek, már ha egyáltalán számításba veszem ezt a kimenetelt. Miért tenném? Bólogatok okosan, mosolygok, hallgatlak, mondjad csak. Hisz ezen én már túltettem magam, helyetted is, időkkel ezelőtt, még mielőtt tudtam volna. Na de, hogyan tetted volna, ha most épp ezen futsz keresztül. Hát ja. De akkor honnan ez a sok tudás, hisz már akkor tévedek, amikor gondolok. Kellemetlen, pedig nem is, hisz már ezen is túllendültem. Csak hát, hol lyukadsz ki, ha már mindenen túllendültél.


2/11/2015

11

Holnap kettőkor meghal egy másik macskánk. Megnyugtató, hogy őt legalább altatják. Vagyis, nem, nem megnyugtató. Inkább csak kevésbé felkavaró. Nem szenved, mint a másik. Kár ezekért az állatokért. De miért? Bonyolult lelkeknek áldás/megnyugvás/öröm/élvezés/faszom az egyszerűség, biztos azért. Vagy csak úgy, szimplán, ok nélkül, az a legjobb. Vagy mert baszd meg, azért. Gecinagy forma ez ám. Hiányolni fogom. Mindig nagyot ment. Meg hát, nem volt gázban, ha éhes volt, több egeret is hozott egy nap. Valószínűleg ezért bírom a legjobban a macskákat a háziasított állatok közül. Mert annyira nem is háziasított. Mégis jön. Független. Meg mert inkább otthon érzem magam a lépcsőnkön heverészve tíz macska meg öt kutya mellett, mint mondjuk egy metrón, ami a Deák felé robog. Érdekes. Nagyon érdekes. Mint amikor ugat a kutyád, te meg rászólsz, hogy kussoljon már. Meg hogy van egy csomó dolog, amitől meg kéne szabadulnod, csak hát, nehéz megszabadulni valami olyasmitől, amiről nem tudsz. Kész. Nem? Hát, faszom. Ilyen macskánk sem lesz már. De ez... Így van jól.

Inkább ez.