2/20/2015

13

Akárhányszor próbálják erősíteni az önbizalmam, nem tudom, hogy belemenjek-e ebbe az alpári játékba, és adjam alájuk a lovat, vagy csak magyarázzam el, hogy mennyire nincs szükség erre. Megnyugtató hogy kinőttem a babusgatásból. Nyugtalanító, hogy utóbbi megnyugtató.  Ahol vagy. #Mondatszerkesztések. Jegyzés. Nem tudom hova tenni a poént, ha leesett egyáltalán. Bár ez úgyis csak egy üresjárat. Mint minden, amit megpróbálok szavakkal igazolni. Amit idővel jelölök. Építek. Milyen szerencsés vagyok, megérzem bármiről, hogy természetellenes. Szóval ha belemegyek a játékba, nem tűnök fríknek, már ha egyáltalán számításba veszem ezt a kimenetelt. Miért tenném? Bólogatok okosan, mosolygok, hallgatlak, mondjad csak. Hisz ezen én már túltettem magam, helyetted is, időkkel ezelőtt, még mielőtt tudtam volna. Na de, hogyan tetted volna, ha most épp ezen futsz keresztül. Hát ja. De akkor honnan ez a sok tudás, hisz már akkor tévedek, amikor gondolok. Kellemetlen, pedig nem is, hisz már ezen is túllendültem. Csak hát, hol lyukadsz ki, ha már mindenen túllendültél.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése