4/20/2015

420

Azt amúgy vágod hogy még az iframe widthnél is 420 a standard?

Kegyetlenül megbotlottam a hétvégén. Épphogy meg tudtam magam tartani, ha meg tudtam egyáltalán. De ezek szerint lehet annyira bebaszni, hogy elfelejtsd azt, hogy ha nagyon be vagy baszva, akkor annyira nem kéne szívni, bár most újra felpörgetem azt a rendszert is, hogy nem szívok többet emberek között, még akkor sem, ha anyám az. Persze úgy vagyok vele, mint P, hogy ilyen is kell, de tényleg, így vagyok vele, nem hiszem, hogy bárki más így teleokádta volna a szobáját bármikor is, meg aztán az élet megy tovább, csak valahogy mégis, meglettem volna eme tapasztalat nélkül. Noha, ha lett volna bennem annyi erő, hogy összetakarítsam a saját hányásom, akkor valószínűleg most nem kínlódnék ezzel lelkiekben. Pont olyan most ez az élet, mint a whiskey, amikor visszajön. Nem a látvány, csak a szaga.
Úgy néz ki pályagondnok leszek. Vagy valami olyasmi. Ezt a zsír új, közmunkán belüli posztomat már most gecire unom, nem még ezt az egész melót, amit belekúrtam a saját nyakamba, ahelyett hogy sorban állva én is külföldön baszattam volna már tavaly, csak úgy a pénzért, mert mi mást kezdhetnél magaddal az életben. Persze fejlődünk, fejlődünk, de lassan egy tizedikest is megkúrnék. Itt van az életigenlés is, csak az a másik felem meg már nem tud magyarul. Szívesebben nyírnám a füvet a többiekkel, még a dög melegben is, nem izgatna hány sziklát kúr neki a sípcsontomnak a damil. Hallgatnám a sztorikat.
Van ez így. Hozzegykurvaszéket. Amikor írsz, mintha magadban beszélnél.


Ez az undorító alpári tehetségtelen NME magazine (amiről persze nem tudom, mi a fenének követem, vagy egyáltalán minek kattintok néha rá) annyi év után először lehozott egy igencsak fasza toplistát,  30 Killer Instrumentals néven. Valami eszméletlen mennyi gyöngyszem van benne, és külön királyság, hogy elkerülték a postrock bandákat.

Ezt például simán hallgatnám, miközben nyírom a füvet a tologatós benzines gecivel, - ami zsibbadósra rázza a kezem-, miközben azon töprengek, hogy melyik lábamat, és hogyan törjem el, hogy ne kelljen jönnöm dolgozni.

4/16/2015

20

Voltatok már úgy, hogy majdnem belebasztátok valaki szájába az öklötöket?

"...Folyton megy a Discovery,
majmok közül nézek föl..."
Legalább ennyi fiatalság még van bennem.
Tuti csinálok majd egy ilyen pólót.


4/11/2015

a következő szám

Nehéz szavakba rendezni ami volt, aztán ugye ami volt az már nincs, és amikor így be vagyok baszva, mert kigondolom, hogy megcsinálom az év első forralt borát, a hideg napoknak búcsút intve, el is köszönve, meg is köszöntve, anyámék meg nem kérnek, a többiek csak egy szó, a szegfűszeg pedig elfogyott, akkor kicsit úgy minden felelevenül, amit valamikor még csinálni szoktam, csak már nem. Persze helyette itt van minden más, csak semmi. Alex felbassza a legvastagabb farönköt is a platóra, tehát nyilván nem tartós tejet iszik. Látszólag neki ennyi elég, és én is azt játszom. Hogy engem most érdekel az, hogy igazat beszélsz-e, holott a sztorid ugyanolyan jó akkor is, ha csak kitaláltad. Mintha érdekelne mire koldulsz, vagy hogy mi a sorsom. A tiéd érdekesebb, mert téged érdekel, aggódsz érte. Adok én neked. Ilyenkor fogékony az ember, és ilyenkor a legkevésbé élhető az élet. Raktárnyi rosszaság van a részegség-raktáramban. Közösülni kell. Meg hát az is.