5/24/2015

25

Kihagytam. Nem tudom, hogy azt hittem, hogy már minden megvolt, vagy inkább csak elfelejtettem, hogy vannak itt más dolgok is. Oldschool ez, szóval az utóbbi, bár biztos a kedv is játszott. Nem kéne mondani, hogy mikor nyúltam utoljára, meg hogy mihez. Majd beindul minden, aztán ha beindul, nem fogom úgy érezni, hogy ennyire pörög az óra, mint mondjuk most. Ez csak talán ilyen ál, igaz, nem érzem, hogy küszködnék. Vagy akkor inkább most lehet az, hogy körbeértünk, csak ez ilyen nagy kör volt. És csak ránézésre kör, meg mindegy. A belseje üres, kitöltetlen. Kocsmáznék egyet hetven, nyolcvan éve, mondjuk itt, Európában. Nekem bazmeg ez a mániám. Akkor még másfajta trükkök voltak. Most meg már trükkjeim sincsenek. Ez a baj, ha van. Vagy ha nincs, ha van. Azvagyva, amit elhiszel. Én meg próbálom nem öregnek magam. Gecire abszurd.
Gyerekkoromban azért szerettem a Frigyládát a legkevésbé, mert az volt meg a legszarabba' kazettán. Kár, hogy ilyen filmek már nincsenek, amiben még a hibákat is öröm nézni. Vagy vannak. Próbálnám nem megnézni többször, de muszáj. Kár, hogy a Star Warst is már tudom fejből, mer így minek nézzem meg. Elég rágondolnom. Talán ha valahol máshol nézném meg, az másmilyen lehetne. Bár akkor elvileg ha máshol lennék, én is másmilyen lehetnék. Igaz, csak neki, ha lenne olyan. Nincs. Ha lehetne, se, mert nem lehet, és ez a lényeg. Ilyet se most éreztem, tehát nem is most nem fogok.
Jó volt kölyökként a kazikat pakolgatni. A te kölyköd huszonéves nosztalgiája majd pont olyan lesz, hogy azt kazettán nézném.

Amit eddig megtudtam, az mind megvan még, attitűdöstül, minden faszom, de ritka alpári szar dolog mostanában elviselni ezt az egyedüllétem.

5/22/2015

egynap

A nagy lavírozás közben, "nincsen veszély, csiga, nincsen veszély, most az ujjam a szemedhez ér
mindenki fél, csiga, mindenki fél, hátradőlni csak istennek ér".
A dohányos hengerem mindig az illusztrációval áll felém. A teremtés óráján lebegek a semmiben. Bár egy régi függőhíd, az rosszabb, mert azt elhiszem. Lassan megint nehéz lesz meghalni. Vagy már most nehéz. Fasz tudja. Kopok. Persze az élet még mindig folyamatosan vereti, szóval van miből. Olaj a szívre, hogy ne csak mindig a füstöt. Az kéne. A reggel meg majd átmos.

5/17/2015

kettesülahúszason

Egy darabig elérünk mindenhová. Ilyen is van, ilyen is kell. Kirajzolódik a kor, néha mégis írnék inkább. Sosem marad annyi. Még mindig. Ha már BP is csak egy információ ami a-ból végigmegy az abécén-be, és úgy terjed. A lowlifeom már szégyen, a pálinka már nem. Hogy belöksz valami producerit, nekem meg már nincs motivációm nem bunkónak lenni. Hogyha az élet nem ismer meg, én hogy ismerném. Persze mennék ha mernék, de hogy nem veled vedelnék, az kurvaisten. Amit te negyednek becézel, az nekem még annyi sem. Máshol meg a köpeny basz szemen, ahogy forgatják. Hányszor voltunk már túl a posztmodernen. Kicsit olyan posztmortem. Megkavarod a gyomrom. A lényeg, hogy olyan is van, olyan is lesz.
Elhagynak a vesszők.

5/04/2015

blekzsek


Opera scene.
Nagyon félsz, nagyon félsz, vigyázz hová lépsz. Ez így elvileg 21, bár gyanús, hogy túlhúztam. Nem figyeltem, mostanában semmire. Három hét alatt ledobtam tíz kilót, de úgy érzem elfolyok. Lassan már csak azért gyújtok rá, mert nem esik jól. Állásomban ragadtam, pedig megint majdnem elhittem, hogy mint mindig. A hétvégékből általában csak annyira emlékszem, hogy hétfő reggel van. Rosszat álmodok minden este. Még arra sem emlékszem, mikor jött össze utoljára bármi ebben az életben, ez a legrosszabb az egészben, hogy már ennyire. Persze még mindig két oldalamra játszom, szóval ha fogadunk, hogy az érme melyik oldala, akkor én nyertem, még ha vesztettem is. Amúgy minden rendben, csak ember vagyok. Ezt persze harminc fölött majd szeretném már nem-elhinni. A három is ott a húszon lassan.
Nem véletlen semmi.