5/22/2015

egynap

A nagy lavírozás közben, "nincsen veszély, csiga, nincsen veszély, most az ujjam a szemedhez ér
mindenki fél, csiga, mindenki fél, hátradőlni csak istennek ér".
A dohányos hengerem mindig az illusztrációval áll felém. A teremtés óráján lebegek a semmiben. Bár egy régi függőhíd, az rosszabb, mert azt elhiszem. Lassan megint nehéz lesz meghalni. Vagy már most nehéz. Fasz tudja. Kopok. Persze az élet még mindig folyamatosan vereti, szóval van miből. Olaj a szívre, hogy ne csak mindig a füstöt. Az kéne. A reggel meg majd átmos.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése