6/28/2015

28

Bocsátani. Újra felsírtak a homofóbok. Szar egy életem lehet, de a mocskolódás jobban megindít, mint az egynemű házasság. Persze engem a heterofóbok is fel tudnak baszni. Mert állatokból is van okosabb, meg butább, aztán igyekszem nem megvetni egyiket sem. Kár, hogy nem emlékszem, mikor láttam először egynemű párt. Bár kölyöknek nem voltam egy észlény, akkor sem hiszem, hogy bármi is járt a fejemben. Mert mi a faszért érdekelne ez engem. Csak addig volt közös témánk, amíg ki nem derült, hogy meleg vagy. Kevés ilyen önzetlen, megértő embert ismerek, szinte másokért élsz, aranypolgár, de meleg vagy, szóval egy szar alak vagy, maga a fertő. Meleg vagy, szóval tuti nem lehetsz olyan jó ács, bolti eladó, vagy építészmérnök, mint ez a hetero itt. Szóval ennek így kéne mennie? Emeljem a szexualitást minden más főlé? Ja várj, hogy hogy magyarázzam el a fiamnak, amikor egyneműek csókolóznak a játszótér mellett? Még kölyköd sincs, de már kibújnál, mer ez nem kell, maradsz inkább az icebucketnál. Mert, hogyan magyarázzam el mondjuk a háborút? Vagy azt nem kell? Mert én sem éltem meg? Én már ebbe a civilizált, szabad, békés Európába születtem, aztán gondolom a call of duty majd dolgozik helyettem. Bár mondjuk szétrobbant emberi testeket könnyebb megemészteni. Nem vagyok prűd, de egy kölykökkel teli játszótér mellett csókolózni még heteroban is para. Vademberek, nem változunk soha. Persze, hol is lennék én enélkül, utalás az egyenlőre. Utálás, egyelőre. Megint egyre inkább úgy csúszik ez az élet, mint a vodka; az üveg szép, az íze szar, főleg így kísérő nélkül, és ha olyanom van, még a gyomromat is basztatja. Pedig még csak nem is keserű.

Kérni nem kell, magamtól meg tudok.


although i'd love to walk you home

6/17/2015

27

Itt már őszintén sem lehet beszélni, nem hogy az igazat, amit mondjuk nem is tudok, meg nem is érdekel. Mondjuk tudnék ennél jobbat, meg van aminél nincs, de legalább nevetni jól esik. Egyre kevésbé féltem a seggem. Jut eszembe, mikor lehetett? Mondjuk ez azt hiszem rajtam múlt. Meg múlt is el. Bírod a színészt, csak nem vágod a szerepet. Ha tudnád, mennyit nevetek.
Szóval tényleg nem változik semmi. Talán először, hogy egyáltalán nem keserű. Ugyanarra máshogy látok rá. Megvan a köröm. Mindig azt hittem, hogy ugyanott végigsétálni sosem lesz ugyanolyan, mint legelőször, de leginkább csak sosem néztem rá másképp. Van, akire már nem is tudok.
Ez az én dobolásom, amikor úgy csinálom, mint D iskola után. Ha egy spangli van a kezemben, abban több a szív. Hiába újították fel a Hávolyt Mhárihov utat, még mindig vágom, csak magamat nem látom, ahogy sétálom. Szóval, öhm. Igen.


6/13/2015

23

Sokadjára is vágom, hol lakott az Isten. Csak a történetek. Meg hát, tanulni, megtanulni, hogy ne remélni, hanem inkább tudni, és ne csak tudni, hinni. Vagy inkább egyik sem, mer minek. Időm mint a tenger, meg eddig is ennyi volt, meg hát, leginkább ennyi volt. Sosem változom. Szóhoz sem jutok. Megint elkezdtem. Ja, meg amúgy, tizennyolc lettem. Már ki sem mondom, hátha.


6/06/2015

26

Ha leejtenéd, nincsen para, feladom. Ez már a huszonegyedik százasom, nem arra megy, amerre én akarom. Meg én sem nagyon, lassan huszonhárom, nem sietek, de nem fog a fék. Ma sem tettem semmit, mégis sajnálom, pedig aszondják a határ valami csillogós ék. Hátra állíttat, hátha átsiklasz, igazi áligaz, ő is állig az, máris ásítgatsz, kár is állni azt. A tizenháromból még van egy darab, ha a sorok közét olvasom. Maradnék, csak fáradok, lassan elalszom. A tizenhá meg a huszonhá biztos nem ugyanaz a rom. Bár nem tudom, mit töprengek, igazából leszarom.

Hagyd azt a faszt.
Reexploration.