6/17/2015

27

Itt már őszintén sem lehet beszélni, nem hogy az igazat, amit mondjuk nem is tudok, meg nem is érdekel. Mondjuk tudnék ennél jobbat, meg van aminél nincs, de legalább nevetni jól esik. Egyre kevésbé féltem a seggem. Jut eszembe, mikor lehetett? Mondjuk ez azt hiszem rajtam múlt. Meg múlt is el. Bírod a színészt, csak nem vágod a szerepet. Ha tudnád, mennyit nevetek.
Szóval tényleg nem változik semmi. Talán először, hogy egyáltalán nem keserű. Ugyanarra máshogy látok rá. Megvan a köröm. Mindig azt hittem, hogy ugyanott végigsétálni sosem lesz ugyanolyan, mint legelőször, de leginkább csak sosem néztem rá másképp. Van, akire már nem is tudok.
Ez az én dobolásom, amikor úgy csinálom, mint D iskola után. Ha egy spangli van a kezemben, abban több a szív. Hiába újították fel a Hávolyt Mhárihov utat, még mindig vágom, csak magamat nem látom, ahogy sétálom. Szóval, öhm. Igen.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése