6/28/2015

28

Bocsátani. Újra felsírtak a homofóbok. Szar egy életem lehet, de a mocskolódás jobban megindít, mint az egynemű házasság. Persze engem a heterofóbok is fel tudnak baszni. Mert állatokból is van okosabb, meg butább, aztán igyekszem nem megvetni egyiket sem. Kár, hogy nem emlékszem, mikor láttam először egynemű párt. Bár kölyöknek nem voltam egy észlény, akkor sem hiszem, hogy bármi is járt a fejemben. Mert mi a faszért érdekelne ez engem. Csak addig volt közös témánk, amíg ki nem derült, hogy meleg vagy. Kevés ilyen önzetlen, megértő embert ismerek, szinte másokért élsz, aranypolgár, de meleg vagy, szóval egy szar alak vagy, maga a fertő. Meleg vagy, szóval tuti nem lehetsz olyan jó ács, bolti eladó, vagy építészmérnök, mint ez a hetero itt. Szóval ennek így kéne mennie? Emeljem a szexualitást minden más főlé? Ja várj, hogy hogy magyarázzam el a fiamnak, amikor egyneműek csókolóznak a játszótér mellett? Még kölyköd sincs, de már kibújnál, mer ez nem kell, maradsz inkább az icebucketnál. Mert, hogyan magyarázzam el mondjuk a háborút? Vagy azt nem kell? Mert én sem éltem meg? Én már ebbe a civilizált, szabad, békés Európába születtem, aztán gondolom a call of duty majd dolgozik helyettem. Bár mondjuk szétrobbant emberi testeket könnyebb megemészteni. Nem vagyok prűd, de egy kölykökkel teli játszótér mellett csókolózni még heteroban is para. Vademberek, nem változunk soha. Persze, hol is lennék én enélkül, utalás az egyenlőre. Utálás, egyelőre. Megint egyre inkább úgy csúszik ez az élet, mint a vodka; az üveg szép, az íze szar, főleg így kísérő nélkül, és ha olyanom van, még a gyomromat is basztatja. Pedig még csak nem is keserű.

Kérni nem kell, magamtól meg tudok.


although i'd love to walk you home

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése