10/17/2015

38

Idén sem lett sűrűbb az arcszőrzetem. Elő lettem léptetve, közalkalmazott vagyok. A helyettesítő orvos már oltott is: "protekció, mi?" Az őszinte részt értékelem. Mi sem változott. Az ülés jobban szorít, légzsák nincs. Komótos robogás. Irreleváns tapasztalás. Oldódás. Lássátok javaim.
Gondolom számolni már szinte egyáltalán nem tudok, viszont egyre pontosabban saccolok. Mostanság többször tévedek, ám egyre könnyebben veszem észre, hogy tévedek, és egyre könnyebben békélek meg a tévedéseimmel. A démonaim rájárnak a szókincsesládámra. Az álomporom elhordja a szaridő. Máris a konklúziót keresném, pedig minden adott, és magyarázza magát. Jonnyék a müpában, menni kellett volna. +1 nagy bölcsesség, mint régen. Az előbbi, se. És megint, lábnyomról lábnyomra. Sokszorozódnak a mellék. Csak nézek ki a fejemből, mint akit átbasztak a garanciapapírral. A majori árkok. Igazi magyaros komédia és dráma keverék. Felelésnél már vérzik, pedig biztos nem az eszével borotválkozott. Süppedt, tespedt. A földön precízen elhelyezett lantok. Kattogásra kattanás. Brutális érdeklődések, végeláthatatlan faszomozás. Már majdnem józanra röhögtem magam. Áhde, nem-nem. Bűnöző az én szívem választottja. Árvíztűrő tükörfúrógép. Öregszemek. Konkrétumokat kérjük kerülni.