9/05/2016

playing with fire

Egy patkány vagyok, de azért átfordítom. Mondjuk nem a patkányságom, inkább csak azt, ahogy éreznem kéne magam emiatt. Rémálmok fognak gyötörni, de nem baj, gyertek, egy kis sötétség, szomorúság, meg némi cipelni való teher - amit egy igen hosszú úton fogok magammal vinni - sosem árt. Elég szarul érezném magam, ha sosem érezném szarul magam. Embrace the darkness. Úgy tűnik kifizetődnek az évek, méghozzá elég busásan, pedig igazán nem vártam volna. Ez életem egyik legjobb éve. Erről álmodtam kiskoromban.
Csak aztán óvatosan. Már tudom milyen. Hiába nem akartad, attól még hibáztál. Égetések. Nagy fröcskölések pancsolás közben.
Vizes lett.


8/17/2016

6

Miféle primitív lénynek jut eszébe kirámolni bárkit is egy kibaszott fesztiválon? Még a szennyesemből is vittek el. Már semmi punkság nincs az emberekben.
Ezelőttig jó volt amúgy.


7/16/2016

10/10

Content nausea, World War Four
Seems like it all came too soon
Another carnage apparatus
Such a dissapointing doom

I've used money, I've used drugs
Abuse body, abuse mind
People use such strange excuses
Always have done no clue why

Most folks think and some folks know
Life's lived least when you don't let go
Of a memory, of a dream
Like an hometown better seen

On a screen or at a distance
Life lived best without resistance
People clicked and people read
'Modern Life' is what it said

Pretty pictures, pretty lives
I peered into once or twice
I'll go back but not today
It's nice to visit but it's hard to stay

In the grips of bad dimension
Too much data, too much tension
Too much plastic, Too much glass
Life lived least when when fears are passed

My friend he won't leave his home
Says 'I am a bonfire of human bones'
I am a bonfire of human bones
I am a bonfire of human bones

And am I under some spell?
And do my thoughts belong to me?
Or just some slogan I ingested to save time?
This night is missing people

The sea, it had no-one
Hardly no-one, it had shapes, it had light
Some were flashing, most moved
Me, I couldn't look away

But still no-one came or left they just stayed
But they weren't there in the first place
Overpopulated by nothing, crowded by a sparseness
Guided by darkness, too much, not enough

Content, that's what you'd call it
An infant screaming in every room in your gut
Bets strum on an intention but best left unattended
How gathered the pixels in the dust of the digital age to our being

With what do I wash?
Put on some music
My friend walks the same path every day
Steep the stairwell, cognizance to coma

Ignoring best he can
An inconvenient reality
The consequential chore that unfolds in the naked sprint from screen to screen
Scrolling binary ghettos for escape for reminders

And this would be a good year to free poets
From the back padding dungeons of content and comments
To free artists from empty and vulgar broadcasting ritual
For this year it became harder to be tender

Harder and harder to remember
Meeting a friend, writing a letter
Being lost, antique ritual
All lost to the ceremony of progress

Like the sensual organs removed
They're only weighing you down, you didn't need them
Ignore this part, it's an advertisement
These people are famous, I'd trust them

Protesters stayed home this time around
Some enlisted, some never heard the first shots

Well I've been north and I've been south
I've been west and I've been east
Been around long enough to know
Life's lived best when scrolling least

Just a broken piece of plastic
Just another new device
Just another nervous habit
One more thing you have to buy

Just one more thing to replace
One more way to block your face
Too much data, Too much tension
Life's lived least when less is mentioned

Wasting dollars, wasting hours
Wasting talent with wasted power
No one says it but it's known
The more connected, the more alone

My friend stays at the home in the dark
Never walks up to the park
Always nauseous, always tired
I am a landmine, wrong supplier

I am a landmine

7/10/2016

tudod mi van a neurológia alatt?

Alacsony repülések után most egy kicsit meghaltam. Valóság?
Fekszik előttem, meg sem tudok szólalni.
Megyek.


A pillantásai villódznak előttem. Enyhe zavarodottság, a szeme mintha boldog lenne, csillog. Meg fájdalmak, biztos.
Mondja, de nem értem.
Meg az életet se. Nem tudom feldolgozni ezt az egész történést. Mintha a farkam kergetném. Hangtalanság.
Miért pont stroke?



6/09/2016

hárslevelű

Legalább defibrillálta.

Megint egyedül szigetelek, szóval idén a tudatmódosítás annyiba fog kerülni, mint a jegy. Másképp pánik lesz. Persze nem. Tiszta depressziós lettem. Néhány ismerősöm megkeresett, hogy megyek-e idén, mert egyedül nem akarnak, aztán miután lecsengett a téma, a munkáról baszatták, a keresetről, a jövőről.
Elképzelem, hogy tolok egy reuniont a régi haverokkal, akikkel anno szinte minden alkalommal aljasra ittuk magunkat, és mondjuk valami ehhez hasonló helyett a munkáról baszatnák. Szóval ja, 24 éves lettem, születésnapom alkalmából anyagi kilátásokról pofáznak nekem az emberek, és az ez okozta szorongásból valami kellemesen furcsa érzés tör fölfelé, hogy akkor ezek szerint valamit jól csinálok, mert én meg valahogy leszarom, és miközben ezt teszem, tök jól és kiegyensúlyozottan érzem magam, bárminemű ignorálás hiányában. És ezen még az sem változtat, hogy a generációm tinédzserkori kedvenc filmjei éppen ebben a pillanatban válnak valóra.
Sarkított.


6/06/2016

sweet and low

Mintha szemből nézném. Mintha egy szemből nézném.
A múltkor azt álmodtam, hogy elvittem egy kurvát hatezerért, amiből végül tíz lett, és mondtam, hogy majd elutalom, mert nincs nálam készpénz, ő pedig vígan beleegyezett. Optimális világ. Amúgy tényleg elutaltam volna(szabadkoz), de gondolom mindegy volt, mert egymásba szerettünk, és megléptünk - elég Istvános. Ilyen sárga ősz nem volt még. És szóval hogy, szerintem életemben nem élveztem még el álmomban, sőt biztos, itt meg még fel is öltöztem, és sétálgattam az utcán utána, meg beszélgettem a szirteken, világítótornyok mellett. Ilyenek mennek; Alvás helyett álmodom mostanság, nekem a kettő valahogy nem megy, az egyre fokozódó kimerültség pedig formát önt abban, hogy holnapra szabadságot kértem, márpedig keddre szabadságot kérni ütközik a szabályzattal. Keddre nem kérsz szabadságot.
Szóval szerintem most bebaszok, és megpróbálom akarni túltenni magam néhány logikátlan flörtön, ezáltal visszaállítani a lelki stabilitást. Ami azon igencsak kevés dolgok közé tartozik, amelyet nem tudom, hogy miért akarok, hiszen tök jól szórakozom így is. Nem túl férfias.



5/25/2016

Oh

Ez volt a rövid története annak, hogy szerelmes lettem. Aztán felbasztam az agyam. Végigfutott rajtam, rosszul lettem egyből. Mint valami betegség. Még azt sem mondhatom, hogy már megint, mert azok az idők már elmúltak, még a múlás is velük múlt. A céltalanság vezérel, legalábbis ezt hazudnám, ha kérdeznék, mert amúgy nem tudok, és nem értek semmit, ahogy sosem tettem. Ez ennyi. Hangulatingadozok. Megsokszorozódnak a véletlenszerű önfelbaszások, amelyet az örökkön éberen alvó öngyűlöletem okoz. Bár most jó sokáig kussolt.
Beiszok, aztán rácigizek. Minden rendben lesz. Az új hobbik.



3/21/2016

43

Rihanna a Szigeten, gyerekkori álmaim válnak valóra.
Torzulás, térzüllés. Elmélyüléses. Hiányzik a bölcselkedés, meg a félre beszéd. Nem is az ontás, inkább a megélés. Jobban adja, ha rá vagy állva. Ez sem robban már akkorát, mint régen. És igen, szóval hogy a dolgokat a majdani hiányukkal együtt kapod meg. Hiába vagyok annyira fáradt, hogy már szinte betépve érzem magam, valahogy nem tudom elkapni a fonalat. Pedig tényleg, mindig csak annyi kéne. Érdekes, mennyi ember, mennyiféle humor, mennyiféle hokizási szokás, meg persze a perspektíva, és a szavak félrehasználata. Áldatlan. Akkor ennyit a hokizásról. 420 blazeit



2/27/2016

42

Versenyeztem magammal, hogy melyikünk veszi meg előbb a jegyet a Mac DeMarco koncertre. Én győztem. A jogsinál már nem voltam ilyen szerencsés, ott az eltúlzott elhúzott gondolkodásoknak köszönhetően a "kurvára nincs kedvem" érzés lett a dobogós. Klasszik. Megkopnak még az örök-érvényű tanok is, bár ez a legkevesebb. Mindenre van magyarázatom, csak néha már én sem hiszem el. Nekem mindegy, csak kivágjam magam dolgok alól, amik próbára tennének. Itt üldögélni oly kényelmes, ahelyett hogy fagyit árulnék, és meghalnék a gecibe. Persze ez nem ilyen drasztikus, hiszen az élet egy-két területén, valahol, nem is olyan mélyen, mind inkompetens balfaszok vagyunk, kinek mi. Jó ok nincs arra, hogy elkerüljek egy esetleges próbatételt.
Mondjuk sikerült érni is. Elmagyaráznám az értelmét, de ahhoz többet kellett volna olvasnom, és jobban odafigyelni.